Ott, ahol béke van, az embereknek fogalmuk sincs arról, milyen háborúban, nap mint nap rettegésben élni. A békében élő nemzetek állampolgárai közül sokan mégsem becsülik meg mindezt, ha alkalom adódik rá, csoportokat alkotva harcolnak egy számukra rivális közösség ellen, törnek, zúznak, pusztítanak. A békétlenséghez elegendő, ha például valaki más etnikumhoz tartozik, más focicsapat szurkolója, vagy egy másik politikai párt szimpatizánsa.
   Ez a fajta békétlenség ugyanakkor még mindig belefér a béke fogalmába, különösen, ha nem követel áldozatokat, nem jelent jogfosztottságot. Mindazok, akik a második világháború után Magyarországon születtek, nagy vonalakban békében élhetik az életüket. Volt persze málenkij robot, voltak kitelepítések, Recsk, padláslesöprés, koncepciós perek ártatlanok megkínzásával és bebörtönzésével, súlyos harcokkal, áldozatokkal járó forradalom és szabadságharc és még megannyi békétlenség és küzdelem, mégis ez a leghosszabb olyan korszak, amikor a magyar emberek többsége háborúmentes időszakban, vagyis békében élheti életét.
   A közelmúltban látott napvilágot a világ legbékésebb országainak idei listája. Szembetűnő, ami nekünk szerencsére természetes, hogy továbbra is Európa a legbiztonságosabb térsége az amúgy nagyon is békétlen világnak.

Parkrészlet. Gaál Feremc alkotása (20. század első fele).

Mielőtt a hír olvasása közben az ó, a nahát, meg a hűha indulatszavak elhagyták volna ajkaimat, még átvillant az agyamon, ha ez nem álhír, akkor nem tudom mi az. A hír szerint ugyanis egy négyéves (!) fiatalembert igazolt le akadémiájába az angol labdarúgó-bajnokság egyik ikonikus élvonalbeli csapata, az Arsenal.
   Miután számtalan, ma még valós híreket közlő társaság, portál is közzétette az információt, kezdtem elhinni a hihetetlent. Mint kiderült, az óvodás ifjú, Zayn Ali Salman tehetsége lenyűgözte a szakembereket, akik szerint a kicsi már most olyan dolgokat tud a labdával tenni, ami tulajdonképpen megcáfolja mindazt, amit a hasonló korúak mozgáskoordinációjáról, lehetséges képességeiről elképzelt a világ. A kis srác minden társánál ügyesebben rúgja, passzolja a labdát.
   A történet mesebeli, a szülők már most dörzsölhetik tenyerüket gyermekük előrelátható sikerei okán, és nem mellesleg az élvonalbeli angol labdarúgók bevételei láttán. Pedig, ha minden rendben is megy és az ifjú beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor is kell vagy 13 év, amíg a felnőttek között bemutatkozhat. Rettenetesen hosszú idő, telis-tele buktatókkal.
   Életem szép időszaka volt, amikor edzőként nevelhettem, oktathattam ifjakat, versenyeztethettem őket és örülhettem sikereiknek, válogatottságaiknak, bajnoki címeiknek. Így hát tudom, hogy amikor az edző egy-egy fiatal sportoló láttán úgy érzi, megfogta az Isten lábát és most aztán igazi csiszolatlan gyémánt került a kezei közé, az évek során sok minden árnyalhatja, vagy éppen feledtetheti örömét.

Napjainkban magyarok százezrei lesik a hónap 12-ét, vagy ha nem bankszámlára érkezik a nyugellátásuk összege, hát pár nappal később a postást, hogy végre újra levegőhöz juthassanak és szerény havi ellátmányukból, azt fillérre beosztva megint kihúzzák egy darabig valahogy. Tudom, van ettől eltérő kép is, amikor a több százezer forintos apanázsból bőven jut minőségi életre, és a gyerekek, unokák támogatására, de ez nem a többség mindenhavi élménye.
   Nagy általánosságban napjainkban az átlagnyugdíj, amelyben benne van a gazdag nyugdíjasok álomösszege éppúgy, mint a filléreket kapóké, mintegy 150 ezer forint körül van. Igen ám, de ez becsapós adat, ugyanis a többségre nem az átlag, hanem a medián összeg vonatkozik, ami pedig jóval kevesebb. Így állhat elő az a helyzet, hogy a valamivel több mint 2 millió öregségi nyugdíjas közül nagyjából 1,4 milliónyian még csak átlagnyugdíjnyi összeget sem kapnak.
   Nemrégiben tették közzé a francia Natixis bank legfrissebb globális nyugdíj-indexét (GRI) amelyben 44 ország időskorú lakosainak helyzetét vizsgálták és hasonlították össze. Ebben négy fő szempontot vettek figyelembe: az egyes országok egészségügyi helyzetét, bizonyos makrogazdasági adatokat, például a mifelénk oly szépen növő inflációt, a környezet állapotát, valamint az országban uralkodó jövedelmi viszonyokat. A vizsgálatok alapján kiderült, idősnek lenni és emberhez méltó életet élni Magyarországon évről évre egyre nagyobb kihívás.

Tihany tavasszal. Csáki-Maronyák József alkotása (20. század második fele).

Nagy valószínűséggel sokan nem értik, hogy mi miatt is kerülhetett sor a Brexitre, a britek távozására az Európai Unióból, de a szigetországban kialakult feszültségek, gazdasági gondok láttán joggal tehetik fel a kérdést: megérte?
   Idehaza az ország egyszemélyi vezetője és követői előszeretettel szidják az unió döntéshozói rendszerét, döntéseit. Eközben a magyar állampolgárok nagy többsége vagy unióbarát, vagy elfogadja az uniós létünket. Igaz, pár hete szinte átmenet nélkül tett hitet jeles vezetőnk is az uniós tagság mellett, bár ezt legtöbben csak újabb trükközésének érzik. De nézzük is, hogy ha egy olyan nagy, a világ gazdaságában meghatározó államszövetség, mint az Egyesült Királyság rövid távon biztosan, de valószínűleg hosszabb időszak alatt sem jár jobban az önállósodással, akkor mit várhatna Magyarországra a Huxit után?
   Az utóbbi hetek, hónapok során mind gyakrabban találkoznak az angol, észak-ír, skót és walesi lakosok látványosan növekvő árakkal, üzemanyaghiány miatt bezárt töltőállomásokkal, áruhiánnyal, kényszerű adóemeléssel. És miután a britek kilépésre szavazóinak zöme elsősorban az unió tagországaiból a szigetországban szabadon állást vállaló kelet-európaiak tömege miatt vágyta az önállóságot, most rájöhetett, hogy aki Nagy-Britanniába ment nem vette el a britek munkáját, hanem elvégezte helyettük mindazt, amit ők nem akartak, vagy amire nem voltak alkalmasak.

Régi motoros, pontosabban autós vagyok már a közutakon, közel ötven éve vezetek, így hát szép emlékeim vannak a közlekedők elmúlt fél évszázadban tapasztalt viselkedéséről. Akik mostanában nézik a közösségi portálokra feltett büntetőfékezős videókat, azt hihetik, hogy új jelenségről van szó, de ez tévedés. Az új az benne, hogy az autókba szerelt fedélzeti kamerák szaporodása révén mind többen láthatják az ilyesfajta közúti útonállást, bűncselekményt.
   Valamikor a nyolcvanas évek közepén egyik ismerősöm büszkén mesélte, hogy ősöreg autójával a budapesti Rákóczi úton haladt az Erzsébet híd irányába, de mögötte egy kedves autós társa lassúnak érezte őt, folyamatosan villogott, sőt megszegve még ezt a szabályt is, dudált rá. Ő figyelmeztetésként kétszer-háromszor fel- és lekapcsolta a hátsó világítását, a versenytárs ilyenkor fékezésként élve meg mindezt le is maradt, majd újrakezdte ismerősöm zaklatását. A fiatalember gondolt egyet, a járműve már sokfelé rozsdásodott, komoly karosszérialakatos munkákra szorult, így hát közelebb engedte magához az izgágát, majd hirtelen ráfékezett. Az illető, aki ezt is az előzőekhez hasonló „szívatásnak” vélte, ezúttal nem fékezett, bele is állt ismerősöm járművébe úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
   Sérülés nem történt, a baleset helyszínelése után egyikük büntetéssel, másikuk a kocsijavításhoz szükséges biztosítási pénz reményében távozott a helyszínről.

Csodálatos halászat. Balázs János alkotása (1921).

A derék benzinkutas olyan undorral nézett rám, mint a romlott húsra. Nyilván aznap már a sokadik értetlenkedő autós lehettem, aki a töltőállomás hirdetőtábláján, azon, amelyen óriási számokkal van kiírva az aznapi érvényes ár, nem ugyanazt az összeget olvasta, mint amennyit aztán a kút számlálója mutatott. 
   Azon cseppet sem csodálkozhatunk, hogy nem voltak napra készek a kút munkatársai és nem módosították a benzin és a gázolaj aznapi árának számait, mert már szinte követhetetlen az üzemanyagár-növekedése és ha csak három napot kivárnak, megtakaríthatnak egy tennivalót. Meglehet, a kutas fiatalember nem is az én felesleges kérdezősködésemre reagált nem titkolt undorral, hanem az üzemanyagárakról alkotott ily látványosan véleményt. (Ez a jobbik olvasata a viselkedésének).
   Az egyik rádió napi hírműsorában a minap azt elemezték, hogy vajon minek tudható be a már folyamatossá vált áremelkedés, az eddigi legmagasabb ár és mire számíthatnak az autósok. Mint kiderült a Brent olaj hordónkénti árnövekedése és a forint mélyrepülése, a dollár-forint igen rossz aránya okozza mindezt. De tegyük bátran hozzá, hogy az államnak kifejezetten jó a magas üzemanyagár, hiszen a benzin, dízel árát a jövedéki adó, a kőolaj-készletezési díj és a világ egyik legmagasabb áfája is növeli. Így aztán amint a jobb sorsra érdemes autós megnyomja a töltőkút csapját, máris súlyos ezreket tölt fel a költségvetés számlájára.

- Szabadság!
   Volt időszak a magyar történelemben, amikor így illett köszönni, pontosan akkoriban, amikor a szabadság még csak csírájában sem volt jelen az országban. Pedig a szabadság igen nagy kincsünk, vagy legalábbis kellene, hogy az legyen. Az egyik rádió reggeli műsorában például minden nap megkérdeznek valaki, hogy számára fontos-e a szabadság. Nemmel még senki sem válaszolt.
   A szabadság fogalmát nem egyszerű meghatározni, mert kinek-kinek mást jelenthet. A teljhatalmon lévő politikusoknak a mások sorsába korlátlan beleszólási lehetőséget, uralkodást, a feltétel és ellenőrzés nélküli gazdagodást jelentheti, az úrhatnámságot és kiváltságosságot is ideszámítva. Egy átlagos állampolgárnak a szabadság a békét, megélhetési, boldogulási lehetőséget, szabad mozgást és gondolkodást, a véleménynyilvánítás lehetőségét jelentheti, a bűnözőnek a két büntetése közötti időszakot és így tovább.

Heidelbergi táj. Abonyi Tivadar alkotása (1927).

- Nálad sem működik?
   Idehaza is valószínűleg tízezrek hívták ismerőseiket, barátaikat, családtagjaikat a kérdéssel, vajon csak náluk nem működik a legnagyobb közösségi portál, vagy másnak is van baja vele? Mint kiderült, október első hétfőjén megtörtént az elképzelhetetlen, hat órára leállt a Facebook a hozzá köthető Instagrammal, Messengerrel és WhatsAppal együtt.
    Most tapasztaltuk meg igazán, hogy az elmúlt években mennyire része lett életünknek a működését 2004. február 4-én megkezdő Facebook. A világhálón fellelhető adatok szerint már elérte a 3,5 milliárdot a havonta legalább egyszer a csoport felületeinek valamelyikére fellépő felhasználók száma, vagyis, ha így nézzük a világ népességének közel fele részese a nagy globális tereferének.
   A mostani leállás a tulajdonosoknak dollármilliárdokba került, a hárommilliárdál is jóval több használónak a megszokott foglalatosságuk csapágyába szorult követ jelentette. Az ilyen rettenetes tud szúrni, ha mondjuk a cipőbe hullik, de az könnyen orvosolható. Mint utólag megtudhattuk a digitális világban a baj kijavítása fájdalmasan hosszú órákba, a hatórás csend teméntelen pénzbe került.
   Érdemes elgondolkodni digitális világunk törékenységén. Ma a fejlett országok számtalan tevékenységüket az online térbe helyezik át és ez nagyon jó. Mindaddig, amíg működik.

A minap az egyik rádióadó reggeli beszélgetésében egy nagy tekintélyű közgazdász, egyetemi tanár nem kevesebbet állított, minthogy ma a magyar lakosság több mint 75 (!) százaléka az Európai Unió szegénységi küszöbe alatt él. Ez Bulgária után a térségben a legrosszabb szám. Sokan gondolhatták, hogy az adat hibás, de a szakember nem tévedett.
   A magyar népesség háromnegyedének ilyen alacsony életszínvonala különösen megdöbbentő annak fényében, hogy igen sűrűn jön szembe velünk olyan óriásplakát, reklám, amelyről ilyen vagy olyan összefüggésben olvashatjuk, hogy hazánk működik. Na, de akkor miféle csúf ármánykodás eredménye ez az értékelés?
   Egy ideje mindenki érezheti a bajt, ha csak az aznapi ennivalójáért tér be valamelyik boltba, vagy szédülve figyeli az üzemanyagok, építőanyagok mind sebesebben növekvő árát. Mert erősen mást mond a kormánypropaganda és mást tapasztal a polgár. De, hogy ne csak az érzetekre hagyatkozzunk, a bevezetőben említett adat egy tanulmányból származik, amely azt vizsgálta meg, hogy uniós szinten milyen a lakosok jövedelmi helyzete. Nem kell sokat kutakodni a neten, hogy az ember megtalálja az idén júniusában napvilágot látott kutatás összegzését. Az elemzés nem kifejezetten Magyarországról szól, hanem általában az európai helyzetről, de feketén-fehéren kiolvasható a ránk vonatkozó lényeg, miszerint 2005 és 2017 között nemzetközi összevetésben egy tapodtat sem léptünk előre. Ennek következményeként a magyar társadalom jelentős része uniós szinten szegénynek számít.