- Mit szólsz ahhoz, hogy olyan sok fiatal akarja átoperáltatni magát, hogy már nem bírja az egészségügy?
   Előszeretettel politizáló, régen látott ismerősöm szegezte nekem a kérdést. Tudtam, hogy nem úszom meg találkozásunkat politizálás nélkül, pedig már régóta nem vitatkozom senkivel politikai nézetei okán, meggyőzni meg végképp nem akarok senkit sem. Csak kevesek kiváltsága ugyanis, hogy észérvek mentén foglaljanak állást a politika történéseiről. Mindez olyan, mint az istenhit. Vagy hisz egy mindent irányító, felettünk álló lény létezésében az ember, vagy nem.
   A kérdés meglepett. Nem az, hogy ez elhangzott, hiszen még a vízcsapból is ezt sulykolja belénk valamilyen formában a kormány és az uralkodó állampárt, előkészítve a közelgő ezirányú népszavazását, sokkal inkább a tudatlanság, amit éppen ettől az ismerősömtől nem vártam. Így hát igyekeztem kiszabadulni a politizálás béklyójából.
   De azért foglalkoztatott, hogy vajon van-e valóságalapja a politikai kampánynak, vagy csak sima népbutítás?

Életkép. Csányi Lajos alkotása (20. század első fele).

A karikatúrák sokszor úgy ábrázolják a hatvan pluszosokat, ahogy ülnek kedvenc keresztrejtvényük felett és a fejüket törik a megfejtésen. Persze vannak másfajta, súlyosabb általánosítások is az idősebbekkel kapcsolatban, de az említett a kedvesebbek közé tartozik.
   A keresztrejtvényfejtésnek nagyon is komoly haszna van, nem csak csiszolja az agyat, de a napi munkahelyi feladatmegoldás, vagyis agytorna hiányában szellemi frissen tartó szerepe is van. Emellett remek időtöltés is, jobb mint sok televíziócsatorna bárgyú valóság show-ja, amerikai tucatfilmje.
   Egy ideje a nyugdíjas korosztályba tartozók egy része másfajta agytornába kezdett, nyelvtanulással múlatják az időt. Erre lehetőséget adnak az ingyenes és igen kiváló internetes nyelvoktató alkalmazások, de van, aki vékony nyugdíjából még online tanfolyamra is befizet, csakhogy haladjon a – többnyire angol – nyelvvel. Ez annak fényében különösen szép, hogy ez az a korosztály, amelyik kötelező orosz nyelvoktatásban részesült. Azt nem állítom, hogy nyelvtanulásban, mert a nagy többség igencsak utálta a kötelezőt, nem is tanulta meg sohasem a rendkívül nehéz orosz nyelvet.
   Egykor a lezárt határok világában élt emberek számára egy idegen nyelv elsajátítására fordított idő és energia teljességgel felesleges volt. Nyugatra utazni nem kis szerencsével is legfeljebb háromévente lehetett, de a többségnek ez is csak vágyálom maradt.

A bajok mindig másokkal történnek. Így érzünk, amikor földrengésről, tornádókról, brutális balesetekről látunk félelmetes felvételeket, ha súlyos beteg ismerősünkről hallunk, vagy éppen egyik-másik munkatársunk haláláról értesülünk. Ilyenkor az ember vérmérsékletétől, érzékenységétől függően veszi tudomásul némi sajnálkozás vagy szörnyülködés után a megváltoztathatatlant.
   De akármennyire is hisszük, hogy a bajok felett állunk, előbb vagy utóbb mi is sorra kerülünk. Megbetegedhetünk, elüthet bennünket egy autó, vagy éppen karambolozunk járművünkkel. A lehetőségek kimeríthetetlenek. És van számtalan csapás, amelyet magunk idézünk elő, miközben az elkerülhető, de legalábbis bekövetkeztének kockázata csökkenthető lenne. Csak hát oly jó hinni, hogy a bajok úgyis mindig másokkal…
   Sokat gondolok mostanában az értelmetlen halálra. Ad erre lehetőséget a közel két éve dúló koronavírus-világjárvány és az emberi természet találkozása. A járvány nem sorscsapás, meggyőződésem, hogy sokkal inkább emberi hiba, vagy bűn a kiváltója, de egy ideje a vele járó súlyos megbetegedés és halál kockázata a kiváló tudósoknak köszönhetően már erősen csökkenthető. Csak be kell oltatnunk magunkat. De még ez sem megy mindenkinek.
   Sajnos idehaza is a több tízezer értékes ember között sorra veszítjük el kedvenceinket, a

Lakodalmi menet. Pataky László alkotása (19. század utolsó harmada).

Az ismert énekesnő, színésznő, tévés műsorvezető a minap az egyik vele készült rádiós interjúban azt találta mondani, úgy él, ahogy azt egy idézetben olvasta, vagyis, ha nem teheti azt, amit akar, akkor azt akarja tenni, amit tehet. Első hallásra tetszetős volt a mondat, de aztán mérlegelve a súlyát, tartalmát, már közel sem értettem vele egyet.
   Az idézettel leírt életelv közel sem egy szabadságát, önállóságát hangsúlyozó ember képét sugározta a hallgató felé, bár vélhetően a művésznő ezt kívánta erősíteni, sokkal inkább azt a függőséget, amiben jószerével valamennyien élünk. Mert – nézzünk szembe a kíméletlen valósággal –, valamennyien azt tesszük, amit tehetünk, ha jót akarunk magunknak. Vannak törvények, írott és íratlan szabályok, társadalmi és együttélési normák, amelyeket, ha tetszik, ha nem, be kell tartanunk. Azt, aki bármelyiket is áthágja, jó esetben csak különcnek, kellemetlennek, kibírhatatlannak az együttélésre alkalmatlannak nevezi a környezete és kerüli, ahogy csak tudja, rosszabb esetben ilyen-olyan súlyú bűnöző lesz, akire végül mégiscsak a szabályok, törvények csapnak le és zárják el időszakosan a szabálykövetők elől.

A terrorizmus elmúlt évtizedeiben ismerhette meg a világ az alvó ügynökök kifejezést, amely fogalom sokkal régebbi, mint amilyen közismert lett újkori borzalmas tetteik nyomán. Eddigi legrémisztőbb cselekedetük a New York-i Világkereskedelmi Központ két ikertornyának 2001. szeptember 11-ei lerombolása és a Pentagon épületének megtámadása volt. Ezeket ugyanis az USA-ban befogadottként élő iszlamista alvó ügynökök követték el. Alvó ügynöknek azt az embert nevezzük, aki egy idegen államban, vagy akár saját hazájában valamilyen parancsára várva éli életét és amikor megkapja az utasítást, aktívvá válik. Ez az „alvó” időszak akár sok évig is eltarthat.
   Az alvó ügynökök mellett alvó szörnyetegek is vannak közöttünk, akik akár évtizedekig is rendben teszik a dolgukat, állásuk van, családot alapítanak, akár még hasznos tagjai is lehetnek egy adott közösségnek, de valami hatására felébred a bennük szunnyadó vadállat. Ők azok, akik uszító beszédek hatására hajlandóak egyes emberek, vagy népcsoportok tagjai ellen fordulni. Kiváló példákat láttunk – hogy ne menjünk vissza a magyarországi vészkorszak rémtetteiig – a nem is oly régen lezajlott délszláv háborúban, amikor évtizedekig egymás mellett békében, olykor barátságban élő emberekben ébredt fel a hazafias szólamok hatására az alvó szörnyeteg és üldözték el otthonaikból, vagy éppen ölték meg szomszédjaikat.

Április. Bencze László alkotása (20. század közepe).

Nézem a távolodó alakot, ahogy lassan bandukol célja felé. Ahogy elhalad az ösvényen a lombos fa mellett, teste árnyékot vet a földút porára. Nézem és nem tudom eldönteni, hogy milyen korú a nő, vagy férfi, hova tart, milyen az élete, milyenek a gondjai, vágyai, örömei. Csak annyit tudok róla, hogy megy a mezőt szegélyező úton és hogy távolról az öltözete mintha lila lenne.
   Ülök és várom a telefon csörgését, azt ígérték, hogy visszahívnak és válaszolnak a kérdésemre, de csak a csendet hallgathatom és nézem a lila (vagy talán barna?) ruhás alakot, ahogy távolodik. Bátran nézegethetem, hiszen a festményen egy, az alkotó által látott, ecsetjével rögzített pillanat van, múlttalan és jövőtlen, mégis elgondolkodtató. Ilyenek vagyunk mindannyian, ha egy fényképfelvétel, egy megállított videópillanat kimerevít bennünket. Megvan a magunk története, de azt csak feltételezheti a képet néző, tudni csak annyit tudhat, amennyit ismer belőlünk.
   A telefonom csak nem jelez, csend van, odakint a késő novemberi hideg szélben hajladoznak a koronájukat veszített fák, de itt, a szoba melegében könnyedén el tudom képzelni a lila (barna?) öltözetű alak életét.

„A tél végére vagy mindenki be lesz oltva, vagy felépül vagy meghal az országban a covid miatt” – mondta pár nappal ezelőtt a német egészségügyi miniszter. Lehet erre az üzenetre legyinteni, mondván, ez legyen a németek baja, de le is lehet vonni a tanulságot: a covid egy olyan vírus, amely nem ismer határokat, a globális világunkat még globálisabbá teszi. Ami fájhat a németeknek az fájhat az amerikaiaknak, argentinoknak, bolgároknak, briteknek, oroszoknak, és persze a világ össze népe mellett a magyaroknak is.
   Tapasztaljuk, hogy a koronavírus-járvány negyedik hulláma minden eddiginél durvább, ezt a vírust, amennyiben ember lenne, meg lehetne tenni a világ vezetőjének, ha nem lenne éppoly gonosz, mint amilyen intelligens. Még mindig megy a vita arról, hogy ez a járvány vajon tényleg csak egy természetes sorscsapás, amelyet az állatvilág örökített ránk, vagy az időközben sokadik változatán átmenő bajokozó egy kutatólaboratóriumból került ki. Mindenfajta virológiai tudás nélkül, de sokat látott laikusként úgy gondolom, hogy ezt az igen életképes vírust és vele a sokak halálát, súlyos megbetegedését okozó kórt vélhetően emberi hiba, felelőtlenség, helytelen víruskezelés, vagy éppen kicsinyes bosszú szabadította ránk.
   Ha már vitát említettem, szóba hozhatom azt az oltatni, vagy nem oltatni kérdés ürügyén is. Úgy tűnik a fejlett társadalmakban van egy kemény réteg, úgy nagyjából átlagban a lakosság 20-40 százaléka, amelyik nem hisz

Lakodalmi menet. Pataky László alkotása (19. század utolsó harmada).

Kedvelem az alaszkai és ausztrál aranyásóknak a csillogó és értékes nemesfémért folytatott mindennapi küzdelmeit bemutató tévésorozatait. Míg az egyik helyen a hideggel, sárral, vagy fagyott talajjal kell megküzdeniük az aranybányászoknak, addig a planéta másik felén a kíméletlen hőséggel, sziklává száradt földdel és a mérhetetlenül sok rovarral. Vagyis sehol sem adják ingyen a gazdagságot.
   Talán majd mifelénk más lesz a helyzet. Pár napja röppent fel a hír, miszerint a Börzsönyben elképesztő mennyiségű nemesfém található, arany és ezüst vegyesen. A bányanyitás ügye már a különféle előzetes engedélyeztetéseknél tart. A munka egy 44,23 négyzetkilométeres területen folyik majd, ha megvalósul a kitermelés, a tervek szerint a felszín alatti lelőhelyet a vállalkozás(ok) Márianosztra, Nagybörzsöny, esetleg Kóspallag területéről indított lejtaknákkal közelítenék meg.
   A bányanyitás engedélyezéséhez szükséges dokumentumok szerint a nagyirtáspusztai területen ércvagyonban közel 1076 tonna arany és 909 tonna ezüst van, míg Rózsabánya térségében mintegy 19 tonna aranyra és 99 tonna ezüstre lehet számítani. A területen egyébként már a késő Árpád-kor óta termeltek ki nemesfémet. A műholdas georadar- és geológiai kutatások alapján a Hun-Bányászat Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Kft. tulajdonosa azt állította, hogy 13 000 milliárd forintnyi nyereséggel kecsegtető aranyat és ezüstöt rejt a Börzsöny.
   Már látom lelki szemeim előtt a magyar aranylázat.

Rosszabbat tesznek a környezetnek az elmosható ételes dobozok, mint az eldobhatók – olvastam a minap egy tudományos portál cikkében. Egy brit kutatócsoport nemrégiben tette közzé kutatása eredményét, miszerint az újrahasználható élelmiszer-dobozoknak erősebbeknek és tartósabbaknak kell lenniük, radásul ki is kell őket mosni minden használat után, emiatt hacsak nem használják mindegyiket 208-nál többször, több energiát és anyagot emészt fel a gyártásuk és használatuk, mint az eldobható társaiknak, vagyis összességében nagyobb a karbonlábnyomuk.
   Mindez annak fényében is érdekes, hogy nemrégiben a világ számos más izgalmas történés mellett az ENSZ glasgow-i klímakonferenciájára figyelt, ahol sok okos és szép számú nagy hatalmú ember is mondta a magáét annak érdekében, hogy sikerüljön a Föld légkörének felmelegedését a 1,5 Celsius-fokos határnál megfogni. Nem állítom, hogy ne a jóakarat vezérelte volna a klímacsúcs résztvevőit, erről szó sincs, mindenki látványosan tenni akart a Föld túlmelegedése ellen, talán még a legfelsőbb vezetői szinten feltűnően távol maradó két károsanyag-kibocsátó világhatalom, Kína és Oroszország első emberei sem gondolkodnak másként, csak hát ugyebár ott a gazdaság, a nép számtalan szükséglete, a gazdagok továbbgazdagodásának igénye, a demokratikus országokban a kormányon lévők újrázásának vágya, amelyeket a bolygónk érdekében hozott, de az egyének sokaságának életét nehezítő törvények erősen kétségessé tennének. Így hát a klímavédelem érdekében teendő lépések maradnak az új kormányokra (rosszabb helyeken a diktátorokra, akiket persze ez mit sem érdekel), vagyis évekre megint semmi sem történik, vagy látszatintézkedések helyettesítik a valódi intézkedéseket.