Kétkedéssel vegyes érdeklődéssel fogadtam az ellenzékinek nevezett pártok bejelentését, miszerint hat, a jelenlegi állampárttal szemben álló párt szövetségre lépett azzal a céllal, hogy mind a 106 egyéni választókerületben egyetlen jelöltet állítsanak az uralkodó hatalom jelöltjével szemben és szövetségük választási győzelme esetén közösen elfogadott program és elvek alapján együtt kormányozzanak majd.
   Végre! – kiálthattak fel az ellenzéki pártok teszetoszaságát évek óta mind lemondóbban figyelők, akik közül sokan már végképp leszámoltak azzal, hogy e pártok az önös érdekeiken túllépve képesek lesznek egyszer a választásra jogosultak messze több mint a felét egységesen képviselni.
   Folyamatosan nőtt az érdeklődés az ellenzéki összefogás pártjai által meghirdetett előválasztás iránt is, amelyről nagyjából annyi tudható, hogy az előválasztani hajlandók valamikor valamilyen formában a pártok és jelelőszervezetek jelöltjei közül egy szavazat erejéig kiválaszthatják azt a személyt, akit ők a maguk országgyűlési képviselő-jelöltjeként, illetve miniszterelnök-jelöltjeként szívesen látnának az állampárti jelöltekkel szemben a jövő évi választások szavazólapjain.
   Az előválasztás mifelénk új lehetősége is izgalmasnak tűnt mindaddig, amíg az ebben részt venni szándékozó pártok el nem kezdtek trükközni és egymás javára visszalépni. Így ahelyett, hogy az évtizedek alatt elkoptatott politikusaik helyett friss, még le nem járatott, magasan képzett, okos, tág látókörű, vezetésre és képviseletre képes jelölt jelölteket kínálnának a velük szimpatizálóknak, mind kisebb választási lehetőséget és ki tudja milyen háttéralkukat tálalnak a leendő előválasztóiknak.

Patakparton. Pálnagy Zsigmond alkotása (20. század első negyede).

Nehéz manapság olyan fiatalt találni, akinek kezében nincs ott az okostelefon, éppen ne azt tapogassa, szörfözzön vele a nagyvilág digitális hullámain, ne társalogjon, vagyis chateljen. Az okostelefon mára olyan, szinte elengedhetetlen eszközünk lett, mint előtte a karóra.
   A nagyvilágban, ahogy hazánkban is a használatban lévő mobilok száma meghaladja a népesség számát. Ez pedig azt jelenti, hogy még a Föld legeldugottabb zugában is találkozhatunk mobilhasználókkal.
   A minap arról olvastam egy értekezést, hogy az okostelefonok használata még a tudatlanságot és mélyszegénységet is segíthet felszámolni, de legalábbis csökkenteni. Bár világ nagy részén csökken a mélyszegénység, de Fekete-Afrikára ez nem igaz. Számtalan kutatás foglalkozik azzal, hogy hogyan lehetne ezen az állapoton változtatni és talán nem meglepő módon sok eredmény mutat arra, hogy a mobiltelefonok szélesebb körű elterjedése lehet az egyik megoldás.
   A kutatók megállapították, hogy azoknak a gyerekeknek, akik hozzáférnek az okostelefonhoz és vele az internethez, nő az általános képzettségük. És nincs ez másként a felnőttekkel sem, mert akinek van mobilja, annak számtalan olyan terület is megnyílik, amelyhez addig nem fért hozzá. A telefonjával például sok mindent el tud intézni.
   

Csak nézőpont kérdése, hogy hogyan értékeljük a számunkra már véget ért labdarúgó-Európa-bajnokságot. Felfoghatjuk előre bekalkulált kudarcként, de örülhetünk is annak, hogy csoportunkban, amelyben csapatunk mellett a jelenlegi és korábbi világbajnok és a címvédő Európa-bajnok szerepelt, nem egy gyenge, lélektelen produkciót bemutató magyar válogatott lépett pályára. Nem, ez a csapat nagyon is szerethető volt az egy év csúszással megrendezett 2020-as Eb meccsein.
   Csak a legderűlátóbb szurkolók láttak esélyt a továbbjutásra. Noha a labdarúgásban bármi megtörténhet, elegendő csak az eurómilliókat érő világsztárokkal megtűzdelt jelenlegi világbajnok Franciaország, vagy az előző világbajnok Németország csapata elleni magyar döntetlenre gondolni, de a realitás azért mégis más volt. Mint a fogadóirodák oddsai mutatták, messze rosszabb kilátásokkal vágott neki Magyarország az európai megmérettetésnek, mint 2016-ban. Míg öt évvel ezelőtt még a negyeddöntő elérésére több mint tíz, addig ezúttal a csoportból való továbbjutásra is csak néhány tizedszázaléknyi esélyt adtak a fogadóirodák a magyar válogatottnak.
   Ennek ellenére ez a csapat, ahogy már említettem, szerethető volt. Még azoknak is, akik szurkoltak ugyan a magyar színekben futballozóknak, de érzelmeikbe belerondított a napi politika és emiatt érezték úgy, hogy aránytalanul sokba kerül nekünk egyszemélyi vezetőnk foci iránti túlméretezett szenvedélye.

Színes tavaszi csokor. Belányi Viktor alkotása (19. század vége).

Pár nappal korábban még fáztunk, de június utolsó előtti hétvégéjén szinte átmenet nélkül megérkezett Magyarországra a kánikula. Akik tehették, enyhülést remélve elindultak a nagy tavak felé. A Velencei-tónál a hűsítő fürdőzésre vágyók döbbenten látták, hogy a vízfelületet haltetemek sokasága lepi el. A közösségi portálokon sokak által megosztott hír eleinte hírhajhász túlzásnak tűnt, de ez ezúttal nem volt se kacsa, se fake news, hanem maga a szomorú valóság.
   Azonnal megindult a felelős keresése, ki az állampártban, ki az ellenzékben, vagy a települési polgármesterekben találta meg, mások a velencei-tavi partfalfelújítás tervezőit, kivitelezőit kiáltották ki bűnösnek mondván, hogy az építkezés nyomán kerülhetett méreg a tóba.

Közismert tény, hogy az erősebbik nem tagjai sok tekintetben sebezhetőbbek, mint a szebbik nemé. Ezt bizonyítják azok a statisztikai adatok, amelyek szerint 54 éves kor alatt kétszer annyi férfi hal meg mint nő és a férfiak halandósága minden korosztályban magasabb, mint a nőké.
   Ha az állatvilágot nézzük, még ha vannak is ettől eltérő ösztönű fajok, a hímek többnyire csak az utódok nemzésében játszanak szerepet, de az ember nem véletlenül áll igen sok tekintetben az állatvilág csúcsán, a sok hasonlóság mellett is nehezen hasonlítható össze egy hüllővel, madárral, ragadozó, vagy növényevő állattal. A hím ember ugyanis akkor is hasznos, ha nincs utódja, hiszen felnőttként dolgozik, tervez, termel, oktat, szórakoztat, alkotásaival örömöt szerez másoknak, ha családja van, akkor pénzt keres számukra is, részt vesz a gyerekei felnevelésében, valamint megvédi szeretteit, ha erre kerül sor. Tehát a nézet, miszerint az utódnemzés után semmi szükség egy férfira, vagyis a hímre, messzemenően nem igaz.
   De ha szükség van a férfiakra, vajon mi okozza a korai halálukat?

Szentendrei fák. Bene Géza alkotása (1958).

Minden évben nagyon sok fiatal lép ki a nagybetűs életbe, oda, ahova már nem ér el a szülők óvó tekintete, védő keze, ahol önállóan kell boldogulni és amely ezer veszélyt, csapdát, kudarcot rejt. Persze nem kell félteni a mindenkori fiatalokat, a többségük rendre jól veszi az akadályokat.
   Azt hihetnénk, hogy egy pályakezdő ifjú számára a legfontosabb szempont, hogy mennyi fizetéssel indíthatja munkás évtizedeit. A közelmúltban napvilágot látott felmérésből ugyanakkor kiderül, hogy a pénz közel sem minden. A munkahely kiválasztásánál ugyanis a legtöbb fiatal számára legfontosabb szempont a kellemes munkahelyi légkör. Ezt a karrierlehetőség, a munka és magánélet egyensúlya követi, majd némiképpen leszakadva a fizetés. Mindezt a Szerencsejáték Zrt. kutatásának eredményeiből tudhatjuk meg.
   Messzemenően igazat adok a pályakezdőknek, nagyon nem mindegy, hogy az ember napi ébrenlétének jelentős részét kikkel, milyen körülmények között és hangulatban tölti el. Aki megtapasztalta már a sötét, levegőtlen, lepukkadt munkahelyen és megkeseredett, esetleg intrikus, barátságtalan munkatársak között végzett munkát, az sejtheti, hogy mekkora kincs a jó munkahelyi légkör.

Országos botrányt váltott ki idehaza a minap kezdődött labdarúgó-Európa-bajnokság dán-finn mérkőzésének közvetítése során az egyik szakkommentátor kijelentése.
   Történt, hogy a pályán összeesett az egyik dán játékos, akit újra kellett éleszteni és életveszélyes állapotban kórházba szállítani. Az egykori sokszoros válogatott labdarúgó, jelenleg vezetőedző miután kiderült, hogy a dán játékos túl van a közvetlen életveszélyen, a hosszú információmentes időszak időkitöltő szócséplése közepette mondott egy érzéketlenséget tükröző rosszul sikerült mondatot, miközben türelmetlenségét fejezte ki a mérkőzés további sorsáról dönteni hivatott nemzetközi szövetség általa vélt tehetetlensége miatt.
   Hogy igazuk volt-e a valóban szerencsétlen kijelentés bírálóinak, az csak első indulatunkban lehet egyértelmű. Kezdhetjük azzal, hogy a meghívott sportkommentárok többnyire egykori, vagy jelenlegi sportolók, edzők, akiket nem feltétlenül magvas gondolataik miatt kedvelünk.

Krizantémok. Dolányi Benczúr Ida alkotása (1938).

Sok ember szívesen menne el a munka temetésére, bár jól tudja mindenki, hogy ez bizony aligha történhet meg. A munka ugyanis egyidős az emberiséggel és nagy valószínűséggel vele együtt is fog eltűnni a Földről. Igaz, közben azért igencsak átalakul.
   Tudatos, cél-, és eredményorientált tevékenység, vagyis munka nélkül aligha lennénk ma olyan fejlettségi szinten, ahol vagyunk. Mert bár dolgoznak az állatok is, hiszen például a fészekrakás, élelmiszergyűjtés, vadászat meglehetősen kemény munka, az azért mégis más. Az emberi munka ugyanis komoly hatást gyakorol a személyiségre, a társas- és magánéletre, arról már nem is beszélve, hogy vannak munkafüggő, munkamániás emberek is. És persze vannak, akik alig várják, hogy koruknál fogva véget érjenek dolgos évtizedeik, hogy aztán nyugdíjasként hamarosan visszavágyjanak a munkapad, vagy íróasztal mellé.
   Évek ezreinek során a köznép számára a megélhetés, vagy életben maradás egyetlen záloga a pirkadattól napestig tartó kemény munkavégzés, robotolás volt.

Bevallom, szeretem a húst. Nem vagyok ugyan húsfaló, reggelire nagyjából kétdekányi szalámit, ebédre, ha az van a menüben, egy-két szelet húst élvezettel fogyasztok el, aztán ezzel kész is. Ugyanakkor egyre többször foglalkoztat a gondolat, hogy el kellene hagynom a táplálkozásomból a húst, leginkább az állatok leölése és nem kis mértékben az állattenyésztés okozta környezeti károk miatt. Egyelőre e gondolatokat nem követte tett.
   Ahogy a hús szeretetével, úgy a vegetáriánus étkezés gondolatával is sokan értenek egyet világszerte, bár ez utóbbinál nem feltétlenül azokból az okokból, amelyekre én hivatkozom. A húsevés és nem-evés között jó választás lehet majd a műhús. Ilyen termékek pár éve már meg is jelentek két nagy élelmiszerlánc hazai boltjaiban, bár erről csak a gazdasági portálok híradásaiban olvashattam, magukat a termékeket nem ismerem. A tesztek, amelyeket ugyancsak elolvastam ezekről, a „feledhető” és a „szinte hús” élménye között mozogtak, de mindegyik ehetőnek találtatott. Persze ezek a műhúsok egyáltalán nem húsok, hiszen számtalan kiegészítő összetevő mellett különféle növényi fehérjékből, zöldséglisztekből készülnek.
   A laboratóriumokban előállított műhúsok már más tésztát jelentenek, azok jószerével tényleg húsok, így vélhetően sokaknak nyerik majd el a tetszését, mert mint a szakemberek állítják, a vegetarianizmus fő okai között ma már fontos helyen áll a vágóhidakkal szembeni ellenszenv.