Hosszas küzdelem után végre sikerült az éterből eltüntetnie a kormányzatnak az egyetlen nagyobb hallgatottságú nem kormánybarát adót, a Klubrádiót, amelytől 2021. február 14-én éjféltől elvették a frekvenciáját. Miután a Klubrádió eddigi hullámhosszán jelenleg csak sistergés hallható, a javíthatatlan klubrádiós hallgatók most a neten gyülekeznek, hogy hallgathassák az általuk finanszírozott, oda száműzött műsorfolyamot, így még ezt az erősödő vadhajtást is ki kell majd gyomlálniuk a hatóságoknak.
   Volt már a derék kormányzatnak 2012-ben is kísérlete a rádió elhallgattatására, akkor a médiahatóság hosszú ideig csak 60 napos ideiglenes működési engedélyeket adott számára, de ezt végül is túlélte az adó és újabb hét évig mondhatták a műsorkészítők a magukét az éterben. De miután ez idő alatt két alkalommal is csak késve nyújtották be a médiahatóság által előírt kötelező adatszolgáltatást, bűnhődniük kell. Más, a hatalomhoz engedelmesen simuló kereskedelmi rádiók és tévék ilyen szabálysértésért legfeljebb egy ejnye-bejnye korholást kaptak.
   Ideje volt meglépni e drákói szigorúságú intézkedést azért is, mert az nem lehet, hogy valaki is kibeszéljen a nemzeti együttműködés rendszeréből, hát még, hogy – urambocsá’! – kritizálja is azt.

A genetika a tudományban kevésbé jártas emberek, vagyis a többség számára kifejezésként ugyan ismert, de a tudományos háttere kevésbé köztudomású. Pedig a genetikában hatalmas lehetőségek rejlenek és még az egyesek által közellenségnek kikiáltott génmódosítás sem ördögtől való, vélhetően jelentős szerepe lesz az emberiség ellátásának közeljövőjében.
   A klónozás kifejezést is sokan ismerik, a legtöbben Dolly, az első klónozott nőstény birka jóvoltából. A klónázás egyébként ivartalan, a véletlent kizáró szaporodási forma, amely során genetikailag azonos, magasabb rendű szervezetek jönnek létre. A klónozásnak többek között a mind veszélyeztetettebb állatfajok megmentésében lehet óriási szerepe.
   A napokban érkezett a hír, hogy amerikai tudósok egy több mint harminc éve elpusztult feketelábú görény génjeit másolták le. A klónozással létrehozott utód az Elizabeth Ann nevet kapta. Bár az új biológiai csodát egy háziasított görényanya szülte meg, az ifjú igazi vadállat lett.
   Még belegondolni is nehéz a távlatokba. Ha azt vesszük, hogy egy két évvel ezelőtti adat szerint ma 60 százalékkal kevesebb gerinces élőlény van a Földön, mint volt 1970-ben, hogy a trópusokon fájdalmasan nagy, 89 százalékos a veszteség és hogy 1970 és 2015 között a vizes élőhelyek 35 százaléka tűnt el, míg a teljes modern kort vizsgálva ez a szám 87%, akkor legjobb, ha azonnal megrémülünk.

Korcsolyázók. Polya Tibor alkotása (20. század első negyede).

Egy minapi hír szerint szorgos munkával sikerült Bulgáriával és Romániával hármas holtversenyben az EU legkorruptabb országává lennünk. Mindezt a nagy tekintélyű Transparency International korrupcióérzékelési indexe mutatta ki. Gyorsan szólok, hogy nem érdemes a szervezet miatt a soros hazai hivatalos kommunikáció szabályai szerint egy kilencvenéves magyar származású amerikai úr nevét emlegetve lenézően nyilatkozni, ennek az évenkénti felmérésnek ugyanis ehhez túl nagy a súlya.
   A romlást, rontást jelentő latin corruptio szó olyan törvénybe, közerkölcsbe ütköző cselekedetet takar, amelynek során valaki pénzért, más haszonért jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Ha így nézzük, igen sokan mondhatjuk el magunkról, hogy korruptak vagyunk, mert jobb ellátás reményében hálapénzt adunk az orvosnak, rendes munkát elvárva csúszópénzt az ilyen-olyan szakipari vállalkozónak és adóelkerülés okán „okosban” igyekszünk javíttatni, építtetni. Tény, hogy rengetegen adunk, vagy fogadunk el kisebb-nagyobb kenőpénzeket. (Nagyívű kalapemelés annak, aki nem teszi, életében sohasem tette ezt). Nem helyes elnézően legyinteni a mindennapi apró korrupcióinkra, mert a néhány száz- vagy ezerforintos csúszópénzektől csak lehetőség kérdése eljutni odáig, hogy egy egyszerű falusi iparosemberből valaki az ország leggazdagabb embere legyen.

Dombos táj. Lahenr Emil alkotása (20. század első fele).

A fejlett és szabad világban – ideértjük egyelőre Magyarországot is – az internetnek köszönhetően még sohasem volt olyan könnyű a párkeresés és választás, mint korunkban. Legalábbis így vélheti az, aki még nem próbálta.
   Ma már közismert tény, hogy a társkeresők közül jó néhányan igencsak fényezik magukat a megadott önéletrajzukban, előnyös fotókkal, amelyek vagy fotóshoppolva kerülnek a társkereső oldalra, vagy rosszabb esetben vadidegen emberek képeivel teszik kívánatossá személyüket. Vagyis erős kritikával kell szemlélni az érdekesnek talált profilokat.
   Mindez addig csak kegyes csalásnak tekinthető, amíg a társát kereső egy önbizalom-hiányos, magát alulértékelő ember, de ha a megtévesztés mögött már hátsó szándék áll, akkor az nem párkeresésnek, hanem bűncselekménynek minősíthető. Olyannyira valós probléma ez, hogy a biztonságtudatos online ismerkedésért figyelemfelhívó kampányt indított a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Nemzeti Kibervédelmi Intézete, mert közleményük szerint „az online társkereső oldalak a gyors, kényelmes pártalálás ígéretével csábítanak, azonban jó tudni, hogy az online térben sok az olyan csaló, aki romantikus kapcsolat látszatával igyekszik visszaélni az emberek bizalmával”.
   Az intézet szerint az úgynevezett catfish jelenség nagyon is valós veszély, amelynek során a csaló különféle online társkereső felületeken egy jól felépített hamis személyiség mögé bújva ismerkedik. Mindezt úgy, hogy a másik félben érzelmi kötődést alakít ki, és a tökéletes leendő partner látszatát kelti.

– Megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét – jelentette ki 2014 őszén hazánk egyszemélyi vezetője az Idősügyi Tanács ülésén. Sokan hittek neki.
   Napjainkban szép nyugdíjat kaphat az, akinek magas volt a fizetése és ha vállalkozóként ő maga, vagy alkalmazottként munkáltatója rendszeresen fizette utána a szükséges járulékokat. Ellenkező esetben, hacsak nincs komoly megtakarítása, nagyon is sanyarú évek elé nézhet. Hasonlóan azokhoz a nyugdíjasokhoz, akik régebben vonultak nyugalomba, mert nekik, leszámítva a kevés számú jó ellátmányban részesülőket, egyre kevesebbet érő időskori juttatásból kell életben maradniuk, rossz esetben gyerekeiket, unokáikat támogatniuk.
   Miután a magyar rendszerben 2013 óta sem járulékplafon, sem nyugdíjplafon nincs, a nagyon magas keresetű dolgozók nyugdíja az eget verdesi, miközben hetvenezren havi 50 ezer forintnál is kevesebb járadékból tengetik életüket. Nem számíthatnak gondtalan nyugdíjas évekre azok sem, akik minimálbérre esetleg annál kisebb jövedelemre vannak bejelentve, vagy kisadózó vállalkozók, katások.
   A hivatalos adatok szerint 2020-ban az átlagnyugdíj mintegy 142 ezer forint volt, de ez a „hatalmas” szám megtévesztő, mert az átlagot jelentősen emeli az, hogy a mintegy kétmillió nyugdíjasból körülbelül 36 ezren 350.000 forintnál magasabb, míg több mint harmincan egymillió forintot is meghaladó nyugdíjat kapnak.

Vízpart. Litkei József alkotása (20. század második fele).

A minap írtam arról, hogy egy közelmúltbeli, tíz európai országra kiterjedő felmérés szerint hazánk lakosai az alvás minőségét, mennyiségét tekintve a legrosszabb helyen állnak. Ha nem is világra, de Európára szóló rossz alvók vagyunk. Az okokat elemezve úgy véltem, hogy a kényelmetlen ágy, a horkoló házastárs, bulizó, tévét, valamilyen lejátszót bömböltető szomszéd, a hálószobába beszűrődő utcai zaj mellett a túlfűtött hálószoba is oka lehet a rossz éjszakának. Egy-két nappal később hivatalos megerősítést is találtam felvetésemre. A hálószoba ideális hőmérsékletéről, napjaink egyik legfontosabb problémájáról ugyanis mintegy 10 000 embert kérdeztek meg Dániában, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Romániában, Svédországban, Csehországban, Törökországban és Magyarországon.
   Az adatokból kiderül, hogy még a tavaszi meleg is kevés nekünk a hálószobánkban, mert a magyaroknak csupán 4 százaléka alszik 18 fokban, 19 fokban már 6 százaléknyian, 20 fokban pedig a megkérdezettek 21 százaléka. Polgártársaink 11 százaléka például 25 fokos vagy még annál is melegebb szobában tud a legjobban aludni.

Egy baljóslatú novemberi napon a kormány a koronavírus-fertőzések fokozott terjedése miatt kitiltotta a közönséget a csapatsportok mérkőzéseiről. Ekkortól szorultak ki Európában utolsóként Magyarországon a nézők az új, sok-sok adófizető által összedobott milliárdokból felépült labdarúgó-stadionokból is. A késlekedés egyébiránt vitathatatlanul hozzájárult a járvány hazai berobbanásához.
   Az ürességtől kongó lelátók eleinte igencsak lélekpusztítók lehettek a sok tízezres – idehaza többnyire csak párezres – nézősereghez, zajos, rigmusokat skandáló szurkolókhoz szokott profiknak, talán csak a játékvezetők könnyebbültek meg, nem volt rajtuk egy-egy ítéletük nyomán a közönség ellenszenve okozta nyomás. Németországban, a labdarúgók első osztályú bajnokságában kezdtek először azzal kísérletezni, hogy ha már nincsenek is jelen a nézők a meccseken, a játékosok legalább érezzék úgy, mintha tízezrek szurkolnának nekik, ezért a mérkőzéseken felvételről bejátsszák a közönség hangos szurkolását. Mára olyannyira sokat fejlődött mindez, hogy egy-egy kiemelkedő pillanatban, izgalmas helyzetnél, gólnál már az odaillő zenebonát lehet hallani. Nem úgy, mint a tévék vígjátéksorozatainál, amelyekben nemegyszer egy komolyabb mondatnál is harsány röhögést vágnak a képek alá.

Strandolók a tónál. Áron Nagy Lajos alkotása (1958).

Számtalan ismerősöm van, aki már panaszkodott nekem az alvási nehézségei miatt. Nem ritkaság ez, világszerte nagyon sok a rossz alvó, túlzottan is felfokozott, zaklatott, rohanó világban élünk, tele harccal, gonoszsággal, veszéllyel, kihívással, csábítással, akadállyal. Az emberek egy része munkahelyi, családi gondjai miatt alszik rosszul éjszakánként, mert – ahogy éppen a minap egyik igen kedves ismerősöm mondta – egész éjjel kavarognak a fejében a gondolatok és ennek az állandó kialvatlanságnak a hozadéka a figyelmetlenség, tartós fáradtság, enerváltság, érdektelenség, az ezekkel járó rossz teljesítés.
   Mint a minap kiderült, sajnos oly sok más mutató mellett az alvás minőségében is Európában sereghajtók, a legrosszabb alvók vagyunk, legalábbis azok között, akiket erről megkérdeztek, ugyanis a magyar emberek kétharmada stresszesnek vallja magát és 38%-uk nincs megelégedve alvásának minőségével sem. Mindez az Ipsos és a Huawei Technologies tíz országban végzett, nemzetközi kutatásának adataiból tűnik ki.
   A rossz alvásnak egyébiránt egyszerű okai is lehetnek, például egy kényelmetlen ágy, túlfűtött szoba vagy horkoló házastárs, bulizó, tévét, valamilyen lejátszót bömböltető szomszéd, a hálószobába beszűrődő utcai zaj és így tovább.