Oldalletöltések száma: 10866389
2021. október 20. szerda 06:39,
Vendel és Irén napja van.

Fejőstehenek

A derék benzinkutas olyan undorral nézett rám, mint a romlott húsra. Nyilván aznap már a sokadik értetlenkedő autós lehettem, aki a töltőállomás hirdetőtábláján, azon, amelyen óriási számokkal van kiírva az aznapi érvényes ár, nem ugyanazt az összeget olvasta, mint amennyit aztán a kút számlálója mutatott. 
   Azon cseppet sem csodálkozhatunk, hogy nem voltak napra készek a kút munkatársai és nem módosították a benzin és a gázolaj aznapi árának számait, mert már szinte követhetetlen az üzemanyagár-növekedése és ha csak három napot kivárnak, megtakaríthatnak egy tennivalót. Meglehet, a kutas fiatalember nem is az én felesleges kérdezősködésemre reagált nem titkolt undorral, hanem az üzemanyagárakról alkotott ily látványosan véleményt. (Ez a jobbik olvasata a viselkedésének).
   Az egyik rádió napi hírműsorában a minap azt elemezték, hogy vajon minek tudható be a már folyamatossá vált áremelkedés, az eddigi legmagasabb ár és mire számíthatnak az autósok. Mint kiderült a Brent olaj hordónkénti árnövekedése és a forint mélyrepülése, a dollár-forint igen rossz aránya okozza mindezt. De tegyük bátran hozzá, hogy az államnak kifejezetten jó a magas üzemanyagár, hiszen a benzin, dízel árát a jövedéki adó, a kőolaj-készletezési díj és a világ egyik legmagasabb áfája is növeli. Így aztán amint a jobb sorsra érdemes autós megnyomja a töltőkút csapját, máris súlyos ezreket tölt fel a költségvetés számlájára.

FOLYTATÁS

A nagy leállás

- Nálad sem működik?
   Idehaza is valószínűleg tízezrek hívták ismerőseiket, barátaikat, családtagjaikat a kérdéssel, vajon csak náluk nem működik a legnagyobb közösségi portál, vagy másnak is van baja vele? Mint kiderült, október első hétfőjén megtörtént az elképzelhetetlen, hat órára leállt a Facebook a hozzá köthető Instagrammal, Messengerrel és WhatsAppal együtt.
    Most tapasztaltuk meg igazán, hogy az elmúlt években mennyire része lett életünknek a működését 2004. február 4-én megkezdő Facebook. A világhálón fellelhető adatok szerint már elérte a 3,5 milliárdot a havonta legalább egyszer a csoport felületeinek valamelyikére fellépő felhasználók száma, vagyis, ha így nézzük a világ népességének közel fele részese a nagy globális tereferének.
   A mostani leállás a tulajdonosoknak dollármilliárdokba került, a hárommilliárdál is jóval több használónak a megszokott foglalatosságuk csapágyába szorult követ jelentette. Az ilyen rettenetes tud szúrni, ha mondjuk a cipőbe hullik, de az könnyen orvosolható. Mint utólag megtudhattuk a digitális világban a baj kijavítása fájdalmasan hosszú órákba, a hatórás csend teméntelen pénzbe került.
   Érdemes elgondolkodni digitális világunk törékenységén. Ma a fejlett országok számtalan tevékenységüket az online térbe helyezik át és ez nagyon jó. Mindaddig, amíg működik.

FOLYTATÁS

Róka a lábtörlőn

Az asszony jó ideje álmatlansággal küzdött. Ezúttal is ideges volt, forgott az agya, ahogy ő is az ágyban, egymást lökdösték félre fejében a gondolatok a nap közben történtektől, a vélt, vagy valós sérelmekig.
   Hogy ne zavarja párját, halkan felült, papucsába bújt, magára kerítette pongyoláját és jól ismerve a helyét, a sötétben megkereste cigarettáját, öngyújtóját. Tudta, hogyne tudta volna, hogy a dohányzás, a sok cigaretta aligha tesz jót az egészségének, talán, ha leszokna, jobban is aludna, de a megszokás, a szenvedély nagy úr. Kilopakodott a földszinti lakás előszobájába, kinyitotta a kukucskáló ablakot, nehogy a füst beszálljon, köhögésre ingerelje párját, mert ha felébred, ideges lesz és megint csak rákezd a szokásos mondókájára: szokj már le a bagóról!
   A kora őszi éjjel meleg, kissé párás illatai, csendje csábította, ne a kis ablakon fújja ki a füstöt, menjen ki a lakás előtti parányi kertbe, üljön le a rozoga kerti székre, talán még el is álmosodik a nyugalmas éjszakában. Csendesen kinyitotta az ajtót, vigyázva, nehogy nyikorduljon, aztán nagy hirtelen visszahőkölt.

FOLYTATÁS

A stílus…

… maga az ember. A közismert szállóige az 1707-ben született francia gróftól, természettudóstól, Comte de Buffontól származik, és ha valamire mondhatjuk, hogy örök érvényű, hát ez a mondat biztosan az.
   Napjainkban a stílustalanság, vagy még inkább az agresszív stílus idejét éljük. Ha egy, a fiatalok korosztályait megcélzó tévésorozatot nézzük valamelyik kereskedelmi csatornán, hamar szembesülünk a „vágod?”, „közöd!?” és hasonló kifejezésekkel, amelyek a másik lekezelését, lenézést, semmibevevését is jelentik egy-egy rövid vakkantással jelezve.
   A minap figyeltem fel egy kézzel írt táblára, amelyen rövid felhívás szerepelt: „BAROM ARCU, NE IDE ÁLLJ”. Most tekintsünk el a nyilvánvaló helyesírási hibáktól, a felszólítás mögül hiányzó írásjeltől, csak a szövegre fókuszáljunk, ami lényegre törő, és vélhetően korábbi rossz tapasztalatok alapján íródott. De mégis, akármennyire is megértjük a szerző dühét a ki- és berakodását rendre akadályozó, az odaparkolt autók okozta nehézségek, plusz munka miatt, valahogy erős hiányérzetünk támadhat. Mert ugyan ki az a derék, jóravaló ember, aki a megszólítást magára veszi? Ki az az önkritikus ember, aki önmagát baromarcúnak véli?

FOLYTATÁS