Oldalletöltések száma: 10872243
2021. december 3. péntek 02:49,
Ferenc napja van.

Derűre ború

Jó ideje érzem, hogy valami nincs rendben az időjárással. Amikor már azt hiszem, hogy itt a tél, akkor minden van, csak hó és fagy nincs, csupán valamilyen szürkésfehér hideg, nedves massza, ha május táján már a tavaszban reménykedem, gyorsan kiderül, hogy az megint elmarad, majd pár hét vacak idő után azonnal jön a nyár. De abból sem az a kedves, simogatóan meleg, fürdésre, napozásra csábító, hanem rögtön a kánikula, aszfaltolvadással, csurgó izzadtsággal, hűvös szobába meneküléssel.
   Mindig irigykedve figyelem azokat az országokat, ahol nem kell fűteni, ahol az embernek elég egy rövid nadrág, szandál, meg egy szellős póló, vagy könnyű ing. Persze azért nekik is megvan a maguk baja, van, ahol a hatalmas szárazság, másutt a monszun, a gyakori erdőtüzek, tájfunok és tornádók teszik tönkre a kellemes éghajlatot, szóval a más tájakon élők sem olyan nagyon irigylésre méltóak. Mindazonáltal bizonyára van olyan helye sártekénknek, ahol kiegyensúlyozott, kiszámítható az éghajlat még így, klímaváltozás idején is.
   Nos, ahogy a napokban kiderült, ez a hely semmiképpen nem Budapest és vélhetően nem is Magyarország. 

FOLYTATÁS

Na söprés!

Folyamatos harcot folytatok parányi kiskertemben a ciprusfélékkel, tujákkal, tiszafákkal, amelyben a terület nagyságához (kicsinységéhez) képest, egy örökzöld erdő van. Mindez azért alakult így, mert kedvelem az örökzöldeket, pompás érzés számomra például egy szép havas reggelen kimenni a vattába burkolódzott kertbe és a zöld bokrokon, fákon virító fehérségben gyönyörködni.
   A fákká nőtt bokraim, vagy éppen a mind magasabb fenyőfáim rossz tulajdonsága, hogy bár örökzöldek, a tűleveleik, terméseik elszáradva rendre a talajra hullanak. Ott még nem is lenne baj, bár a fenyő alatt csak a borostyán marad meg, fű vagy virág egy szál sem, de a kaputól a házig vezető pár méteres járdát, ahogy a kocsibeállót is nap mint nap újabb elszáradt növényi részek, darabok lepik el. És nem kis mennyiségben. Így hát seprek, mint egykor Hofi Géza örök érvényű dalában az utcaseprők. Megyek egy lépést, seprek kettőt…

FOLYTATÁS

Géplélek

Vannak különleges hatások, amelyek ideig-óráig megváltoztatják az emberi agy működösét. Most nem a szerelemre gondolok, amely a köznyelv szerint öl butit és nyomorba dönt, vagyis olyan tettekre serkenti a szerelmes embert, amelyekre sem előtte sem e furcsa másállapotból kilábalása után nem hajlandó. Nem, sokkal inkább arra, mint amikor például egy lüktető, kínzó, alig kibírható fogfájással beül az ember a fogorvosi váróba és láss világ csodát, a fogfájás a környezet hatására egy pillanat alatt elmúlik. Persze ez csak addig tart, amíg a páciens örömében szinte lebegve el nem hagyja a váróhelyiséget.
   Mindez csak az emberre jellemző, bár talán a kutyáink is képesek erre, számtalan tanújelét adják ennek az állatorvosi rendelőkben, bár az, amit a gazda látványos gyógyulásnak vél, talán csak egészséges menekülési ösztön. Szóval mindenképpen élő szervezet sajátja a külső hatásokra reagálás, bár meglehet, hamarosan minderre képes lesz a mesterséges intelligencia vagy a klónozott ember, amely mint olvasható volt pár hónapja, amikor majmokat klónoztak, már nincs is oly messze.
   Hogy el ne veszítsem a fonalat, gyorsan leírom, mindeddig én is azt hittem, hogy csak az emberi és talán az állati agy képes olyan érzelmeket produkálni, amelyeket gépek aligha.

FOLYTATÁS

Féltérden

Egy ideje jelentős torzulást tapasztalok az érdeklődésemben. Rákaptam a romantikus filmekre (amelyeket a családi szóhasználatunkban a „nyálas” jelzővel szoktuk illetni), ezekben ugyanis sohasem ölnek meg senkit, nincs erőszak, nem trágár a nyelvezetük, szépek és jómódúak a szereplők, csodálatos a környezet és a végén mindig ott a csattanó, a boldog frigy.
   Híradót már jó ideje nem nézek, a híreket leginkább az internetről csipegetem össze, csakis a számomra még hitelesnek tűnő portálokról, stúdióbeszélgetéseket meg azért nem nézek, hallgatok, mert nehezen viselem, ha valaki megmagyarázza nekem, hogy miről mit kell gondolnom. A filmek közül a romantikusokon kívül a természet- és műszaki témákkal foglalkozó dokumentumfilmeket részesítem előnyben.
   A nyálas filmek visszatérő jelenete, amikor film csúcspontján, a nagyobb fantázia nélkül is elgondolható bonyodalmak után, a két szerető szív egymásra talál és – ez a lényeg – a férfi féltérdre ereszkedve megkéri szerelme kezét. Mint mondjak, a jelenet láttán könny nem marad szárazon.

FOLYTATÁS