Oldalletöltések száma: 10789892
2021. március 1. hétfő 11:52,
Albin napja van.

Optimisták

Ezúttal is az internetes hírek olvasásával kezdte a napot a hetvenes éveiben járó férfi. Amikor már kellőképpen ideges lett attól, hogy a világon arra a napra sem lett kevesebb a betegség, a bűn, a hazugság, otthagyta a hírportálokat és belevetette magát a Facebook bejegyzéseinek olvasgatásába. Ezek között napok óta bombázta őt a közösségi portál egy cipőreklámmal. Eleinte átgörgetett felette, de aztán elkezdte nézegetni, hogy milyen jó kiállítású, puhának, könnyűnek tűnik ez a lábbeli. És nem is túl drága. Pont olyan a talpa, mint amilyent ő szeret és lám csak, ott egy kép, hogy játszi könnyedséggel lehet kettéhajtani, meg ahogy locsolják rá a vizet, ami simán lepereg róla. 
   Napról napra jobban tetszett neki a cipő, az algoritmus, legyen az bármi is, a célzott reklámok terén is tette a dolgát, mert felfedezve, hogy neki szimpatikus ez a lábbeli, egyre-másra hozta elé a hirdetését, bármerre is szörfözött a neten. A cipő csábítóan mosolygott rá, hívta, csalogatta, hogy a Black Friday nevű akció keretében igen tetemes árkedvezménnyel – talán Amerikából? – nem túl sok dollárért vegye is meg. Elgyengült, aztán pár kattintás és már számolgatta is mikorra érkezhet az új cipője.
   Felesége korábban már többször szólt neki, dobja ki, vagy ha még olyan az állapota, ajándékozza el a tucatnyi pár cipője közül azokat, amelyeket évtizedek óta csak raknak jobbról balra, anélkül, hogy egyszer is felvenné. Gondolta, itt a karácsony, ismeri férje ízlését, méretét, ajándékként rendel neki helyettük egy szép új párat.
   A férfi kicsit vakargatta a fejét, de aztán csak elmondta nejének, hogy megrendelt egy félcipőt, bebújóst, nem fűzőst, mert ő inkább azt szereti. Az asszony szíve szerint leszidta volna férjét, hogy minek vásárolgat karácsony előtt, amikor van, amit megkaphatna ajándékként is, de aztán félig bosszúsan, félig nevetve a történteken elárulta, hogy a nagy leárazások idején ő is rendelt egy párat a férjének, amit lehet, hogy két nap múlva már meg is kapnak. 
   - Jó lesz, ha gyorsan hozzák – jegyzete meg csüggedten a férje – ahogy hullanak az emberek, lehet, hogy mire ideér már nem is élek majd.
   - Ne is mondj ilyent! – csattant fel a felesége, akinek gondolataiban már nem egyszer átfutott ugyanez. – Ha nem bíznék abban, hogy életben leszünk, hogy megússzuk a fertőzést, gondolod, hogy cipőket rendelnék?
   - Cipőket? Magadnak is vettél?
   - Nem hagyhattam ott. Pont olyant találtam, amilyent már évek óta keresek. De ne aggódj, ezt kapom majd tőled karácsonyra.
   Darabig csendben emésztették a történteket, aztán összenéztek és szinte egyszerre kezdtek hahotázni.
   - Hát normálisak vagyunk mi – kérdezte nevetve a férj – mindezt egy ilyen durva járvány kellős közepén?
   - Nekünk aztán ne mondja senki se, hogy már nem érdemes új cipőt vennünk magunknak– vágta rá az asszony. Mert ugye mi még elkoptatjuk ezeket?

cipo ferfi clubfactory com

Tárlat

dombos taj bortsok samu

Dombos táj. Börtsök Samu alkotása (20. század eleje),

Elő a selyemmel

A maszk szót korábban sokan talán életükben egyszer sem mondták ki, napjainkra viszont az egyik leggyakrabban használt kifejezés lett. De nem csak kifejezés, kötelező ruhadarab is. Ehhez csak egy pandémia, vagyis világjárvány kellett.
   Láttunk mi korábban is a tévében maszkot viselő embereket, elsősorban Dél-kelet-Ázsiában, Japánban, Kínában, mifelénk legfeljebb az kényszerült az utcán a hordására, akit legyengült immunrendszere miatt, például egy műtét után kellett megvédeni a fertőzésektől. Aztán kitört a koronavírus-világjárvány és meg kellett barátkoznunk a maszkkal, de nem csak a szóval, hanem a szájunkat, orrunkat takaró papír, vagy textildarabbal is.
   A maszkok jelentős része egyszer használatos és hosszú távon drága, éppen ezért ma már külön iparág jött létre a különféle mosható, többször, vagy sokszor használható maszkok gyártására. A divatosabb darabok elég sokba kerülnek, az egyszerűbbek olcsóbbak, de egyáltalán nem az ár határozza meg a célszerűségüket. A házi készítésű maszkok – bár mint tudjuk, mindegyik jobb, mintha semmit sem viselnénk – többnyire nem nyújtanak teljes védelmet, sőt a háromrétegű példányok anyaga sem felel meg mindig a kívánalmaknak. 
   Olvasom, hogy a Cincinnati Egyetem kutatói megtalálták azt az anyagot, amely leginkább képes lehet megvédeni bennünket a koronavírustól. Ez az új anyag cseppet sem új, ugyanis a selyemről van szó. A kutatók sokféle anyagot teszteltek, de a selyem taszította leginkább a cseppeket és állt ellen az aeroszol, vagyis a nyál és orrváladékcseppek szöveten átjutásának. Ráadásul a selyem többszöri mosás után is megfelelően hatékony maradt. 
   Ennek az információnak birtokában az ügyes kezű asszonyok, urak gyorsan kapják elő a szekrények mélyén elfekvő selyemruhákat, amelyeket eddig a sajnálat, meg a hátha jó lesz még valamire okán nem dobtak a szemétbe és nosza, gyorsan varrjanak a családnak új, de már selyem maszkokat.
   Vírustól megzavart korunk divatja így hamarosan a selyembe burkolt arc lehet majd

maszk selyem pinterest com

Beszédhibáink

Közismert tény, hogy a magyar nyelv rendkívül nehéz. Tanúsítják ezt azok a külföldiek, akik kíváncsiságból, valamilyen céllal, vagy szükségből akarják, vagy kénytelenek tanulni a magyar beszédet.
   Mi magyarok viszonylag jól elboldogulunk a nyelvünkkel, ritka kivételtől eltekintve szépnek is tartjuk azt. Nehézségét és különlegességét az is jól jellemzi, hogy míg például egy német anyanyelvű embernek könnyebb a dolga, ha angolul akar tanulni, vagy fordítva, mert mindkét nyelv a germán nyelvcsalád tagja sok hasonlósággal, átfedéssel, vagy egy újlatin nyelvcsaládhoz tartozó anyanyelvű az olasz, spanyol, vagy portugál nyelvet, a szláv nyelvek egyikét beszélő egy másik szláv nyelvet, addig a magyar nyelvhez kevés hasonló támasz van.
   Sajnálatos módon bár meglehetősen jól értjük egymást, hallatlanul sokan használjuk írásban helytelenül a magyart. Ez vonatkozik a kifejezésekre, mondatszerkezetekre, arra hogy sokan és sokszor használjuk rosszul a jelzőket, a határozókat, az alany és állítmány egyeztetését és még számtalan más hibát is elkövetünk. Nyelvünk szépsége és erőssége, hogy ennek ellenére mindezek nem okoznak gondot, ha valakivel beszélgetünk, meg fogjuk érteni egymást. Az már más tészta, hogy a másik gondolatát, érvelését, kérését is megértjük-e, mert ez egyáltalán nem nyelvi, nyelvtani kérdés.

FOLYTATÁS