Oldalletöltések száma: 10789876
2021. március 1. hétfő 11:32,
Albin napja van.

Gozsdu

Újságírói kíváncsiságom okán is szeretek belelapozni a különféle szakmai lapokba, egy-egy cikket elolvasni, még akkor is, ha az adott szakterülethez mit sem értek. A minap az Ügyvédek Lapja került a kezembe, és bár a kiadványban sok olyan írást találtam, amelyeket leginkább csak a jogot jól ismerők tudnak értelmezni, akadt több olyan cikk is, amely nekem, a jogban avatatlan embernek is érdekes volt. Az egyik például arról az ügyvédről szólt, aki a törvényben előírt latin nyelv helyett hazánk történelmében első ízben magyarul adott be egy ügyvédi keresetlevelet. Az eset persze nem mostanában, hanem a távoli múltban, 1826-ban történt és az illető pesti ügyvédet Gozsdu Manónak hívták.
   Az aromán-cincár apától és magyar anyától származó fiú 1802-ben, Nagyváradon, Emanoil Gozsdu néven látta meg a napvilágot. Nagyon szép pályát futott be ügyvédként és kiváló üzletember is volt, ő alapította például a Gozsdu-udvarként ismert épületegyüttest, amely a mai Budapest vigalmi negyede. Volt még főispán és főrendi főjegyző is, vagyis igen színesnek nevezhető az életpályája.
   Hasonlóan kiváló embert szerencsére sokat találhatunk a magyar történelemben, ő azért is emelkedik ki a többi nagyszerű embertársa közül, mert hidat akart képezni a sokat ellenségeskedő románok és magyarok között. Voltak román barátai, miközben óvóan védte, sőt művelte a magyar nyelvet, olyannyira, hogy magyarul írt versei a kor egyik irodalmi lapjában is megjelentek.
   Gozsdu Manó, ahogy ez várható volt, szép számmal szerzett ellenségeket magának, különösen a két nép szélsőséges nacionalistái közül, miközben többet tett hazájáért, (hazáiért) mint sok, önmagát erősen fényező embertársa. Ugye milyen ismerős a jelenség?

Bővebben ...

A hely

- Üljön le – ugrott fel udvariasan a magas, vékony, húsz év körüli fiatalember. Tiltakoztam, maradjon csak ülve, de végül is nem akartam megsérteni, hát elfoglaltam a felkínált helyet. 
   Aznap ez volt a második olyan történés, ami életemben először fordult elő velem. Bár már tizennégy éve része a budapesti közlekedésnek a Combino típusú villamos, első ízben volt szerencsém utazni vele és ugyanazon a járművön történt, ami történt, a fiatalember rám nézett és átadta a helyét. 
   Az első, mármint a villamoson utazás messze nem hagyott akkora nyomot a lelkemben, mint a második. Mert bár tudom, hogy is felejthetném el, hogy már javában benne járok a „bácsi” korszakomban, de miután hetente kétszer is lehúzom a magam ötezer méterét evezős egométeren, vagyis egy evezős edzőgépen és ha az időjárás engedi, háromszor is szembe nézek a teniszpályán az engem, vagy a párosunkat a kétórás játék során legyőzni vágyó ellenfeleimmel, fel sem merült bennem, hogy olyan idős lennék, akinek illik átadni a járművön a helyet. Nyomasztó érzés. 
   Az eset után szemügyre vettem magam a tükörben. A látvány alapján valószínűleg én is átadnám magamnak a helyem.

combino sg hu

Tacskófül

A kis szálkásszőrű tacskólány vakarózni kezdett. Jobb hátsó lábával látványos lendülettel vakargatta jobb füle tövét. Mind gyakrabban, mind hosszabb ideig. Gazdája azonnal bolhára gyanakodott, mert bár a tacskónak bolha- és kullancsnyakörve is van, meg naponta ellenőrzi is testét, simogatja, keféli szőrét, attól még a kertben, vagy séta közben az út porából bármit összeszedhetett.
   A kiskutya egy idő után már nem elégedett meg a vakaródzással, őrült módon nekiállt rázni a fejét, hosszú fülei úgy repkedtek, mint egy kolibri szárnyai. Tette ezt ébrenléte alatt rövid szüneteket leszámítva már-már szinte folyamatosan. Irány hát a jó állatorvos – gondolta a gondos gazda –, ő majd orvosolja a bajt.
   A történet innen fordult rosszra, mert a kis kutyus fülében rejtőzködő, ott súlyos gyulladást okozó valamit csak bódításban lehetett eltávolítani. A műtét után a kába jószágot gazdája karjában vitte haza, ahol aztán kezdetét vette a másfél napos kínszenvedés. Hányást, hasmenés váltotta, majd újból hányás következett. Legkedvesebb tevékenységéről az evésről, még csak szó sem eshetett.
   Aztán egyszer csak az aggódó gazda legnagyobb örömére a még mindig nem túl fürge kislány megjelent a konyhában és jelezte, ő bizony megéhezett, enne valamit. Nagy volt öröm, hiszen kevés elszomorítóbb látvány van a kutyaszerető számára, mint egy elesett, magába fordult, étvágytalan kutya. 
   Hirtelen derűsebb lett a világ. A kis szálkás meggyógyult.

lili 2020

Rosszra fordítók

Régi rögeszmém szerint a világ minden országában van egy néprosszléti szervezet, amelynek feladata az elfogadhatóan működő dolgokat rosszabbra változtatni. Létezésüket igazolni látszik, hogy szinte naponta találkozunk olyan változással, amelyik egy újabb megszokott dolgunkat teszi kellemetlenebbé.
   Közel hét évvel ezelőtt fedeztem fel a Duolingo elnevezésű ingyenes nyelvoktató alkalmazást, amely segítségével számtalan nyelvről lehet egy másikat megtanulni. Miután volt már előéletem az angol nyelv tanulása terén, ezt választottam. Ahogy az alkalmazás ismertetőjében az amúgy teljességgel ismeretlen üzemeltetők írják „azért hoztuk létre a Duolingót, hogy mindenki ingyenes nyelvtanulási lehetőséghez juthasson – nincs rejtett költség, nincs prémiumtartalom, csak ingyenes”. Tekintsünk most el a nyelvi helytelenségtől, a vállalás igen tiszteletreméltó. Használja is világszerte sok millió ember ezt az alkalmazást.
   A nyelvtanulás a Duolingoval szórakoztató, játékos, nincs nyelvtan, magyarázat, csak mérhetetlenül sok ismétlés, gyakorlás. Közben lehetőség van barátok, követők bevonására és velük versengve pontok és lingotok (virtuális pénznem) szerzésére, ez utóbbival a tanulást színesebbé tehető szolgáltatások vásárolhatók. Egyik ilyen az időmérős gyakorlás, amely felgyorsítja a tanulót, hiszen minden másodpercre szüksége van ahhoz, hogy teljesítse az adott feladatokat és a végén, ha ügyes volt megkapja jutalmát, a hagyományos gyakorlás pontszámának dupláját. A versengés a folyamatosan szaporodó társakkal, amelynek mindenkori pillanatnyi állapotát is mutatja az alkalmazás, igen ösztönző. Volt.
   Az üzemeltetők ugyanis gondoltak egy nagyot és a tanulók jelentős részétől egyik pillanatról a másikra egyszerűen elvették ezt a lehetőséget. A kommenteket figyelve kiderül, hogy a tiltakozás mit sem ér. Marad tehát a csalódottság és azok irigylése, akiket ki tudja miért, nem sújtott az üzemeltetők kénye.
   Miután csak Magyarországon sok tízezerre tehető az ingyenes nyelvoktató program használóinak száma, ez a probléma nem is oly kicsi. Sajnos mindez nem egyedi, számtalan területen találkozhatunk érthetetlen változtatással, például a közigazgatásban, adózásban, vagy a jogszabályok terén.
   Csak hogy ne unatkozzunk?

nyelvtanulas news ubc ca