Oldalletöltések száma: 10794008
2021. március 8. hétfő 13:01,
Zoltán napja van.

Bejglik

- Papa, mit szólnál hozzá, ha idén nem állítanánk fát?
   Az idős, szürkésfehér hajú férfi lassan felnézett az újságjából és mintha valahonnan messziről tért volna vissza, bizonytalanul kérdezte:
   - Fát? Miféle fát?
   - Hol jársz ember – háborgott a felesége – te sohasem figyelsz rám? Mindjárt itt a karácsony, nyilvánvalóan a karácsonyfáról beszélek!
   - Látod, hogy olvasok – válaszolta lemondón a férfi. – Szóval, miről is van szó?
   - Csak arról, hogy itt van ez a koronavírus-járvány, idén emiatt nem jönnek haza karácsonykor a gyerekek, mi sem megyünk sehova, az unokákat is csak a számítógépen keresztül láthatjuk, szóval csak ketten leszünk. Arra gondoltam, hogy a kertből hozok egy szép kis fenyőágat, pár gyertyával, árvalányhajjal feldíszítem ide a komódra aztán idén csak ennyi lesz. 
   - Na végre, hogy eljutottál idáig! Évek óta ezt mondom, de te mindig ledorongolsz, hogy fa nélkül nem karácsony a karácsony. Egyre nehezebb nekünk már hazacipelni a fát, megküzdeni a felállításával, díszítésével, aztán meg a lebontásával. Itt az ideje változtatni!

Bővebben ...

Teratonnányi tárgyaink

Ha körülnézünk megszámlálhatatlan tárgyat látunk környezetünkben. Eszközök sokasága uralja a világunkat. Mára ez már teljességgel természetes lett számunkra, hiszen ha például a természetbe vágyunk, akkor is járművel megyünk oda, megfelelő ruházatba öltöve, műanyag kulaccsal, bicskával, esőkabáttal a hátizsákunkban, okostelefonnal a zsebünkben és még ezernyi apró tárggyal, amelyek egy ilyen kis sétánál is elengedhetetlenek. 
   Nem véletlen tehát, hogy az év végére az emberek alkotta tárgyak össztömege meghaladja majd az élőlények össztömegét. Az izraeli Weizmann Tudományos Intézet kutatói szerint ugyanis a Földön az emberek alkotta tárgyak tömege hamarosan eléri az egy teratonnát, vagyis az egybillió (ezermilliárd) tonnát. Óriási szám, ha nem matematikus az ember, szinte fel sem foghatja, pedig ez a hihetetlen nagyságú tömeg meghaladja a teljes növényzet, ember- és állatvilág össztömegét. A kutatók úgy becsülik, hogy ha nem változtatunk szokásainkon, és a termékek előállításában minden ugyanígy folytatódik, 2040 már megháromszorozódik az általunk előállított termékek tömege, vagyis körülbelül három teratonna lesz.
   Ehhez persze hozzájön az is, hogy az emberiség létszáma hihetetlen gyorsasággal nő és ezen még egyik járvány, vagy világháború sem tudott érdemben változtatni. S miközben megállíthatatlanul nő az emberi populáció nagysága, az abban lévő egyes egyedek az előttük születettekénél is több tárgyat akarnak használni. Ha csak a magunk tárgyhasználatára gondolunk, hogyan marasztalhatnánk el ezért bárkit is?
   A kérdés viszont az, hogy meddig tűri mindezt a Föld, mikor ráz le bennünket magáról. A COVID-járvány ízelítő abból, hogy mi lesz az emberiséggel, ha komolyra fordulnak a dolgok a természet és az emberiség között. Szinte biztos, hogy hosszabb távon a természet kerül ki abból győztesen.

targyak inhabitat com

Ha összejön a család

Nyugodtan kijelenthetjük, a 2020. évi karácsonyunkat gonoszul átszabja a koronavírus-járvány. A karácsony egykori keresztény vallási ünnepéből mára a legjelentősebb családi örömnapok lettek, készülődéssel, ajándékvásárlással, az ennivalók alapanyagainak beszerzésével, karácsonyfa-vásárlással, a fa felállításával, díszítésével, a szentestét megelőző órák minden őrületével, vitájával, családi veszekedésével, hogy aztán az ünnepi pillanatokban a díszes fa előtt állva az egészen mégiscsak felülemelkedő szeretettel minden szépen kisimuljon. Legszebb családi ünnepünk a karácsony azért is, mert ilyenkor körbejárják egymást a családtagok, ellátogatnak az év közben meg nem látogatott idős szülőkhöz, régen látott rokonokhoz, szóval pár napra széppé, emberivé válik a világ. 
   De nem az idei! Több szakértő egyenesen azt javasolta, hogy ha máskor is akarunk karácsonyozni, akkor az ideit hagyjuk ki, maradjunk távol mindenkitől. Persze megünnepelhetjük a kis Jézus születését, emlékezhetünk a korábbi évek hangzavaros, mindenki mindenkit túlbeszélő hatalmas ebédjeire, a gyerekek örömére, vidámságára, de a személyes kapcsolatokat ezúttal mellőzni kell. Persze csak akkor, ha azt akarjuk, hogy lehetőleg ne fertőződjünk meg, vagy éppen szeretteinket nem betegítsük meg.
   Most, két héttel a jeles ünnep előtt mégis lépten-nyomon arról hallok, hogy ki, hogyan szervezi a karácsonyát, hány embert hív meg, hánynak főz vacsorát, ebédet, hány rúd bejglit süt, mert anélkül ugyebár még COVID-járvány idején sem maradhatunk. Mintha a karácsony ellenszer lenne a fertőzésre, a karácsonyi együttlét meg veszélytelen a családra.
   Bizonyára sohasem fogjuk megtudni, hogy az idei sok százezer családi karácsony hány szerettünk életét követeli majd a következő hónapokban, hogy a családi vacsoránál szerteszét repülő vírus kit, hogyan talált meg és hogy az idei fa alatti ajándékok nem lettek-e éppen az utolsók.

csaladi karacsony tarrdaniel com

Elfecsérelt kincsek

Ha tehetem, mindig megnézem az egyik tematikus csatornán kilenc éve futó, A brit kincsvadász című dokumentumfilm-sorozat újabb epizódját, amely – ahogy a szerkesztők jellemzik – Nagy-Britannia egyik vezető régiségkereskedőjének beszerzőútjait mutatja be. Mivel a főszereplő walesi, így parányit betekinthetek az ottani életbe is, másrészt útjai során végigjárja a szigetország angliai, skóciai, észak-ír területeit, ezért a régiségek mellett szép táj- és városképeket is láthatok. A kereskedő időnként átrándul a La Manche csatorna másik oldalára, vesz régi tárgyakat Franciaországban, a Benelux-államokban, Olaszországban, és járt Magyarországon is, Gyulán, Szarvason, Vácon keresett az üzletében eladható régiségeket.
   Mindezt azért tartom említésre érdemesnek, mert tapasztalom, hogy a fogyasztói társadalom szokásai mennyire megváltoztatták értékrendünket, a szép és az érték fogalmát. A hetven-, száz-, vagy kétszáz évvel ezelőtti mesterek munkáit játszi könnyedséggel dobjuk szemétre, pedig sokszor minimális munkával, kevés anyagi ráfordítással kívánatossá, otthonokat, szállodákat, éttermeket díszítő értéktárgyakká tehetők a korábban pusztulásra ítélt tárgyak.
   Eszembe jut az a parányi lakás, ahol szüleimmel töltöttem első húsz évemet. Emlékeim közé tartozik a Budapest ostromát is átvészelt, dédszüleim számára kézzel készült nagyon szép tálalószekrény, a sokszemélyes díszes asztal, körülötte a hozzá illő székekkel, amelyeket aztán szüleim a kor divatja szerinti kevesebb helyet foglaló modern bútorra cseréltek. Akkor nekem az is tetszett, de idősödve már nagyon fájlaltam azokat a szépséges bútordarabokat, amelyek ma vélhetően egy kisebb vagyont érnének.
   Ha belegondolunk, hogy miféle pazarlásban, az új szerzésének állandó és csillapíthatatlan vágyában élünk és mennyit kell feleslegesen dolgoznunk, hogy ezekre költeni tudjunk, akkor kiderül, hogy életünk jelentős részében tárgyainkért fáradozunk. Tudom persze, hogy szükség van megújulásra, változásra és nem csak lelkünkben, de a bennünket körülvevő környezetben is, hiszen én is eszerint élek.
   Lakásomat díszítő régiségek helyett így hát csak a tévésorozaton keresztül marad számomra a múlt értékeinek csodálata és a vágy, hogy talán egyszer majd újra olyan bútorok között élhetek, mint egykor gyerekként.
   De az már sohasem fog visszajönni.

regisegek wallpaperup com