Oldalletöltések száma: 10862266
2021. szeptember 21. kedd 00:37,
Máté és Mirella napja van.

Na söprés!

   Ismerőseim közül többen is javasolták, vágassam ki az összes fát és ültessek őshonos lombhullatókat, azokkal csak ősszel lesz gond, már ha egyáltalán foglalkozni akarok a lehulló levelekkel. Bár ahogy késő ősszel elnézem ismerőseimet, akik naponta söprik, gyűjtik össze az elszáradt leveleket, gyömöszölik dagadtra tömött nejlonzsákokba, hogy aztán a szemétszállítók elvigyék valahova, ők sem járnak jobban. Amit én egész évben elosztva söprök, azt ők pár nap alatt teszik meg, derékfájást, izomlázat és még ki tudja miféle nyavalyákat kockáztatva.
   Nemcsak a szilárd burkolatú felületeim látják kárát a sok lehullott, elszáradt növényi maradéknak, sűrűn eltömődik az ereszcsatorna is, ami újabb feladatokat ró rám és a szomszédomra, aki fogja a létrát, amíg én fent a magasban küzdök a csatornát eltömítő, időközben nyálkás szutyokká átlényegült, tömörödött anyaggal.
   Joggal kérdezhetné ezek után bárki is, hogy minek ültettem ennyi növényt, miért nem ritkítom, cserélem kevésbé szemetelőkre. Helyénvaló a kérdés, de az időközben nagyon is uralkodóvá, területhódítóvá cseperedett bokrok, a sokemeletesre nőtt fák egy részét örököltem, majd mint egykori nagyvárosi ember, aki mit sem ért a természet működéséből, további bokrokat, cserjéket ültettem és az örököltekkel együtt mindegyiket saját gyermekemnek tekintem. Akkoriban egyetlen ismerősöm sem hívta fel rá a figyelmemet, hogy ezek hatalmasra nőnek majd és még parányibbá zsugorítják a kertemet, ahol egy szép napon egyik végéből a másikba – alapvetően nem egy nagy túra – bozótvágó macsétával juthatok majd el, mint a dzsungelek vándorai. De nem bánom, imádom az őserdőmet.
   Na söprés!

kertem 1 20210831