Az eset nyomán kezdtem figyelni az oktató, vagy büntetőfékezésekre, bár azok közel sem voltak olyan gyakoriak, mint napjainkban.
   Ismerősöm, aki egy macsó kalandjaként mesélte úton-útfélen csínyét, fel sem fogta, hogy miféle súlyos, akár tömegbalesethez is vezethetett volna trükkös megoldása, amelyhez kiváló partnerre talált a mögötte haladóban. Azóta megváltozott a világ, oly mennyiségű jármű járja az utakat, amelyet közel négy évtizede még elképzelni sem tudtunk és ez magával hozta a türelmetlenséget, az autómárkától nagyban függő kivagyiságot, a kiváltságosság érzetét. Aki nem úgy megy, nem úgy cselekszik, mint azt az önmagukat többre tartók, mások föle helyezők elvárják, hát jön a fegyelmezés, vagyis a büntetőfékezés.
   Napjaink államilag megosztásra, türelmetlenségre, gyűlölködésre épített magyar társadalma jelenik meg ilyen formában a közutakon, boltokban, tömegközlekedési járműveken, a mindennapjainkban, mert sokan hiszik el azt, amit a kormányzat sugall, hogy ők azok a mások, akiknek több joguk van. Nem csak a közutak használatához, de a gazdagodáshoz, a mások lenézéséhez, háttérbe szorításához, kizsákmányolásához, a felettük uralkodáshoz is.
   Ők életünk büntetőfékezői.