A tópart üressége
Vagy így, az egész együttesen szegte kedvét az embereknek a nyaralástól? Netán csak a hazai vakációzástól és aki teheti elmegy Horvátországba, Görögországba?
Az sem javítja a hangulatot, hogy a meghittnek érzett nyári körülmények között mégiscsak ott a nyomasztó tudat, hogy mi lesz pár hét múlva, hiszen százezrek megélhetését csapta agyon nagy hirtelen az állampárt a KATA néven közismert adó súlyos csonkításával, a gáz és villanyszámlák sokak számára drasztikusnak ígérkező növelésével. És nem javítja a nyugalmat a nemzetközileg is rendkívüli számban sorjázó veszélyhelyzetek kihirdetése sem. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet a Covid-járvány miatti egészségügyi veszélyhelyzet követte, aztán itt a háborús veszélyhelyzet az orosz-ukrán háború okán és már van energia veszélyhelyzet is. De nem kizárt, hogy hamarosan aszály okozta veszélyhelyzetet is hirdet majd a kormány. Vagy még ki tudja mifélét. Láthatóan veszélyhelyzettől veszélyhelyzetig lavíroznak bennünket.
Tóparti sétám közben felidéztem a régmúlt évek nyarait, az evezős edzések utáni fürdéseket, a túrákat. Gondolataimat csak kevesek látványa zavarta. Mindez egy meleg nyári napon, a szabadságolások és vakáció kellős közepén.
Nem teszik nekem ez a világ.