Oldalletöltések száma: 10765182
2021. január 24. vasárnap 06:13,
Timót napja van.

Éjfél előtt egy perccel

Gyakran olvashatjuk a hírek között, hogy egyik-vagy másik állampárti politikus valamelyik nap éjfél előtt egy perccel benyújtott törvényjavaslata legkésőbb harmadnapra már törvénnyé is válik. Az is rendszeres, hogy a törvénymódosítások nem az eredeti törvényben, hanem valamilyen salátatörvényben jelennek meg. A salátatörvény az olyan törvények megnevezése a közbeszédben, amelyek egy füst alatt számos, akár több tucatnyi különböző jogszabályt is módosítanak.
   A minap kezembe akadt az ügyvédek egyik szakmai lapjának tavalyi utolsó száma, amelyben többek között megyei, nagyvárosi kamarai elnökök írásai is olvashatók. Ezekben olyan mondatok szerepelnek, mint: „sokkolóan hat az ügyvédségre a törvényalkotási dömping”, vagy „ez nem csak megnehezíti a jogalkalmazást, hanem bizonytalanná is teszi, egyre nagyobb fokú és széles körre ható jogbizonytalanságot okoz”.
   Az emberek e mondatok nyomán sem fogják sajnálni az ügyvédeket, akiket mindaddig cseppet sem kedvelnek, amíg össze nem ütköznek a joggal és nincs szükségük hathatós védelemre. Ez pedig a mai túlszabályozott világban csak idő kérdése. És itt nem kell bűncselekményre gondolni, elég, ha valaki válik, gyermekelhelyezést, vagyonmegosztást kér, cégének nem fizeti ki a megrendelő az elvégzett munka díját, valamilyen kára miatt vitája támad a biztosítóval, lakást vesz, vagy cserél, szóval millió olyan területe van az életnek, amelyhez jogtudós, vagyis ügyvéd kell.

FOLYTATÁS

Jegyzet

 Máté G. Péter

Ide nekünk a kínait?

Sokaknál értetlenséget, tiltakozást váltott ki hazánk egyszemélyi vezetőjének bejelentése, miszerint az Európai Unióban még nem engedélyezett kínai koronavírus-elleni vakcina beszerzésére adott utasítást, amelyre az unió – ő kifinomultabban fogalmazott – teszetoszasága miatt kerül majd sor. Csak a pontosítás végett: az Európai Unió valamennyi tagállama egyetértésével kerül sor a szövetségen belül engedélyezett oltóanyagok beszerzésére, amelyeket aztán az államok lakosságának arányában a legyártásukat követően egyidejűleg osztanak szét. Nem kevésről, több gyártó bevonásával közel kétmilliárd adagról van szó. Tegyük azt is hozzá, hogy ezek igen fejlett, modern gyógyszerek, amelyek jelenlegi ismereteink szerint a világszerte már beadott sok százezer dózis után sem fejtettek ki komoly mellékhatásokat, és hatékonyságuk is jóval 90 százalék feletti.
   Az orosz és kínai vakcinákkal szembeni hatalmas hazai ellenállás alapja, hogy e két államból származó információk sok esetben torzítottak, alapvető részleteket, veszélyeket titkolnak el, nehogy az országok gyengének látszódjanak. A nagy Szovjetunióval kényszerült negyvenévnyi együttélésünk erre igencsak megtanított bennünket és a napi híreket olvasva sokszor szembesülhetünk a kínai valóság és propaganda közötti különbséggel is. Ez a kiválónak kikiáltott vakcináik esetében is így van. Ráadásul a kínai oltóanyag egy száz évnél is régebbi technológiára épül, miközben elérhetőek a 21. századi technológiákkal kifejlesztett anyagok is.
   Általában kerülni szoktam, hogy olyanról írjak, amihez nem értek, de most szakanyagok segítségével kivételt kell tennem. Az oltóanyag-fejlesztés alapjai szerint ugyanis vannak génbázisú oltóanyagok (RNS- és DNS-vakcinák), vektor alapú oltóanyagok, fehérjealegység (subunit) alapú, valamint legyengített élő vagy elölt kórokozót tartalmazó oltóanyagok. Ez utóbbi közé tartozik az a kínai vakcina is, amellyel államunk sok százezer magyar embert akar beoltatni.
   Ez a technológia sem rossz, hiszen sok ilyen alapon kifejlesztett hatékony oltóanyag van ma is forgalomban. A gond a kínaival az, hogy a fejlesztői is csak 59 éves korig javasolják használatát, továbbá, hogy hatékonysága alig 79 kilenc százalékos, vagyis egymillió beoltott ember esetén 210 ezer nem lesz védett, továbbá a korszerűbb technológiájú vakcinákkal szemben az oltási szövődmények kockázata is nagyobb és ez a szervezet jelentősebb megterhelését jelenti elsősorban a fokozottan veszélyeztetett időseknél.
   Szívesen használok kínai termékeket, mert kevés alkalommal ért csalódás miattuk, meg amúgy sem tudnám kikerülni a vásárlásukat, hiszen igen sok gyártó szerelteti össze, gyártatja portékáját Kínában, de eddigi ismereteim, továbbá a nagy tudású és független szakemberek véleményei nyomán a vakcinájukat, bár hangos oltáspárti vagyok, valószínűleg kihagyom.

Előítéleteink fogságában

Sokan rossz néven veszik, ha valaki azt állítja, hogy a magyarok rasszisták, antiszemiták, cigányellenesek és gyűlölik a bevándorlókat. Nagy általánosságban mindezt tényleg nem lehet kijelenteni, ámbár ha a 2018-ban megjelent Romaellenesség és antiszemitizmus Magyarországon című tanulmány megállapítását idézzük, amely szerint „bár a mesterségesen szított bevándorlásellenesség minden más ellenségképet háttérbe szorított, a romaellenesség és az antiszemitizmus mértéke a felmérések szerint nem csökkent”, a kép már messze árnyaltabb.
   A napokban jelent meg az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 37 országban készült friss felmérésnek eredménye, amelyből kiderül, hogy Magyarország hatalmasat zuhant azon a listán, amely azt mutatja, hogy a helybeliek szerint az ő településükön egy etnikai kisebbséghez tartozóknak, más szexuális irányultságú embernek, vagy bevándorlónak jó-e élni.
   Az eredmények tanúsága szerint míg 2008-ban Magyarországon a válaszolók több mint ötven százaléka érezte úgy, hogy az OECD-átlagnál jobb körülményeket biztosítunk a felsorolt kisebbségi csoportokban élők számára, addig 2018-ra az összes vizsgált ország közül már Magyarország szorult az utolsó helyre a parányira, mintegy 12 százaléknyira zsugorodott pozitív véleménnyel.

FOLYTATÁS

Inkább a fájdalom

A gondolkodás fárasztó tevékenység, olyannyira, hogy szép számmal akadnak, akik csak módjával próbálkoznak vele. Tapasztalhatjuk ezt egyik-másik beszélgető-, vagy vitapartnerünknél, munkatársunknál, barátunknál, családtagunknál. De ne legyen kétségünk, nekik is sok esetben hasonló véleményük lehet rólunk. Mármint, hogy nekünk is nehezünkre esik e kényes és fontos művelet.
   Olvastam a minap, hogy az emberek sokszor választanák inkább a fájdalmat, mint a túl kemény gondolkodást. Minderről a Live Science című portálon megjelent érdekes tanulmányban írnak, pontosabban arról a kutatásról, amelynek során az abban résztvevők többnyire vonzóbbnak találták eltűrni a fájdalmat, mint egy-egy memóriafeladatot megoldani. A vizsgálat 39 résztvevője közül ugyanis csak egy ember választotta a fájdalom elviselése helyett minden alkalommal a memóriafeladat elvégzését.
   Akit érdekel a kísérlet, bizonyára igen gyorsan megtalálja leírását az interneten, így hát azzal nem foglalkozom, mert nem az a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a 21. század embere, akinek szinte már minden ténykedése gondolkodáson kellene hogy alapuljon, még akkor is, ha mindinkább okos eszközök, gépek veszik körül és segítik a tevékenységét, nem szívesen gondolkodik és ha teheti elkerüli ezt a sok energiát igénylő feladatot.

FOLYTATÁS

Jutalom

Nem rengette meg a magyar közéletet, nem okozott nagy érzelmi vihart az hír, hogy egy rendeletével igen jelentősen megemelte a kormány az olimpiai érmek, helyezések jutalmaként adandó összegeket.
   Előrebocsátom, hogy miután fiatal felnőtt koromig versenyző voltam, később közel két évtizedig edző, vezető edző, majd sportvezető egy könnyű sikerrel cseppet sem kecsegtető, rengeteg munkát igénylő sportágban és a sport tizenkét éves koromtól a mai napig kihagyhatatlan része az életemnek, némiképpen belülről tudom értékelni e jutalom jogosságát, vagy éppen jogtalanságát.
   A kormány mostani rendelete nemcsak az olimpiai játékokra, hanem több más szakszövetség versenyeire is vonatkozik. Az új rendszer szerint a nyári vagy téli olimpián nyert aranyérem esetén az eddigi 35 millió forint helyett nettó 50 millió forintos jutalomban részesül a sportoló. Az ezüstéremért 35,7, a bronzért pedig 28,5 millió forint jár és még a nyolcadik helyen végzett sportoló is kap 2,8 millió forintot. Még ha bosszantóan magasnak is tűnik a munkából élők számára talán csak 15-18 év alatt megkereshető pénzösszeg, higgyék el, a sportolók megérdemlik, ahogy tán még jobban a paralimpiai versenyeken érmeket szerzettek, bár ők az aranyért „csak” 17,5 millióval lesznek gazdagabbak és a további helyezettek is ennek arányában kapnak kevesebbet, mint az ép mozgású sporttársaik.

FOLYTATÁS

Sötét hanyatlás

Feltételezem, hogy az emberek döntő többsége abszolút tájékozatlan a villamosenergia termelésének, fogyasztóhoz juttatásának technikai, technológiai feltételeiről. Így vagyok én is, éppen ezért nemigen foglaltam még állást a Paks II. atomerőmű-építésének ügyében. Egyszerűen nem értek hozzá. Ha valami nem tetszett ebben az ügyletben, az a nemzetközi versenyeztetés hiánya volt, mert lehet, hogy kaphattunk volna jobb, korszerűbb, olcsóbb létesítményt is a pénzünkért.
   Annyit persze tudok, hogy áramot sokféle módon lehet termelni. Vannak fosszilis üzemanyagot elégető erőművek, termelhetünk áramot többek között vízzel, napelemekkel, szélerőművekkel és atomhasadással is. Ez utóbbi egy viszonylag tiszta, évtizedekig működtethető technológia, csak hát az embernek mindig Csernobil, vagy Fukusima jut az eszébe. Túl sok volt mindkét katasztrófa nyomán az áldozat, hogy elfelejtsük azokat.
   Amikor otthon felkapcsoljuk a világítást, bekapcsoljuk a tévét, számítógépet, a hűtőből kivesszük a hideg ételt, italt, használjuk a mosó-, vagy mosogatógépet, természetesnek vesszük, hogy a konnektorban ott az áram. Áramszünetek idején érezzük csak, hogy mindez mit is jelent számunkra.

FOLYTATÁS

Vonzódás

Sok évtizedes emlékeim alapján valószínűleg tíz ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány, az enyémtől eltérő szexuális hajlamú férfiemberről tudok, nőkhöz testileg vonzódó hölgyet meg még kevesebbet ismerek. Nyilván többen voltak, vannak, de irányultságuk rejtve maradt előttem. S hogy tisztázzuk is, én csak egy átlagos, az alaptörvény előírásainak megfelelő „az anya nő, az apa férfi” típusú ember vagyok és erre, ha odáig züllik a világunk, életem egy-egy korszakából tanúkat is fel tudok vonultatni.
   Azt is hozzá kell tennem, ahogy az átlagostól eltérő szexuális vonzalmú emberekkel, úgy szexuális életükkel sincs bajom mindaddig, amíg ezirányú tevékenységeiket a maguk körében végzik. Ahogy azt a heteroszexuálisoknak is illene.
   Nyilvánvalóan minden olvasóm, aki 2020 decemberében még érdeklődött a közélet iránt tudja, hogy e gondolatsort az állampárt alaptörvényét író, abba minden családi és keresztényi elvet beleszerkesztő, azokat a nyilvánosság felé is közvetítő politikusnak egy brüsszeli homoszexuális buliban, kábítószert birtokolva, komédiába illő menekülése közbeni lebukása indította el bennem.
   Leszögezem: sohasem ítélném el az illető politikus urat azért, hogy a férfiakat szereti. Szíve joga és gondolom nincs is egyedül pártjában e vonzalommal.

FOLYTATÁS

Bizalmatlanság

Ereje teljében pusztít közöttünk a világjárványt okozó vírus, ennek ellenére a magyarok túlnyomó része biztosan nem oltatná be magát egy koronavírus elleni vakcinával. Mindez az Euronews felkérésére végzett nemzetközi reprezentatív felmérés eredményéből derül ki. Idehaza, ha a vakcina elérhetővé válna, mindössze a megkérdezetteknek 17 százaléka adatná be magának az oltást, miközben 47 százaléknyian egyértelműen elutasították az oltás lehetőségét, 36 százaléknyian pedig még nem döntötték el, mit tegyenek.
   Ez a nagyfokú bizalmatlanság világszinten is kiemelkedő. A Nature magazinban korábban napvilágot látott felmérésből ugyanis az derült ki, hogy a Föld lakosainak több mint 60 százaléka kérné az oltást, ha az elérhetővé válna, tizennégy százalék nem tudja és mindössze alig tizenöt százalék mondta azt, hogy biztosan nem kérne vakcinát.
   Ahogy az felmérés adataiból kitűnik, a kormány által erősen támogatottnak tűnő orosz vakcinától félnek a legtöbben, mármint a kínai után. Ez utóbbit ugyanis csak a megkérdezettek 4 százaléka adatná be magának, míg az orosz szérum beadatását a megkérdezettek 7 százaléka vállalná. Alig jobb az izraeli oltóanyag megítélése, azt a lakosság 8 százaléka fogadná el.
   Egyelőre az oltás esetleges mellékhatásaitól nagyobb a félelem, mint magától a COVID-fertőzéstől, mert az előzőről mit sem tudunk, míg az már közismert, hogy a világjárványt okozó vírus „mindössze” a fertőzöttek 20 százalékánál okoz komolyabb tüneteket, vagy éppen halált. Bizonyára sok ember teszi fel magának a kérdést, miért pont ő kerülne a 20 százaléknyi súlyosan megbetegedő közé, miközben a nagy többség megússza? Most derült ki, hogy milyen sokan szeretnek veszélyesen élni.

FOLYTATÁS

Reggelre megtudjuk

„Sötét az utca, kihalt a város, reggelre megtudjuk ki lesz a káros…”
   Este fél kilenc van, állok az ablaknál, nézem a máskor oly forgalmas, zajos utat, ahol ha ritkábban, de még éjjel is megy mindenféle zörgő, berregő, csörömpölő jármű, elsiet egy-egy gyalogos. Most semmi és senki sem mozog. Kísérteties.
   Este nyolctól kijárási tilalom van. Állok és nézem a mozdulatlan világot, miközben fülemben motoszkál a sok évtizeddel ezelőtt Korda György által előadott népszerű dal refrénje, amely bár egy börtönből éppen szabadult nehézfiú megnyilatkozása, mégis valahogy jellemzi az elém táruló képet. Az emberek javarészt otthon, vagy ahogy a rendelet is szól tartózkodási helyükön időznek, az utcán csak engedéllyel, nyomós indokkal lehet lenni, menni egyik helyről a másikra. Mint olvasom, akadtak, akiket már meg is büntettek, mert fittyet hánytak a rendeletre, például a lakásuktól a megengedett 500 méternél is távolabbra sétáltatták kutyájukat.
   Személyesen ugyan csak egyszer találkoztam egyikükkel, amit félelmetes fegyverét lóbálva a kisváros dohányboltjából igyekezett a járőrkocsi felé, de fotókon többször is láttam, hogy terepszínű öltözékükben, kézben tartott géppisztollyal katonák is járőröznek.

FOLYTATÁS

Elnökök

Nem állítom, hogy aludni sem tudtam az idegességtől, de tény, hogy az átlagosnál jobban érdekelt az amerikai elnökválasztás, az hogy ki lesz az USA 46. elnöke. Az izgalmakra az adott okot, hogy jelenleg egy olyan – finoman fogalmazva – furcsa ember vezeti a világ legmeghatározóbb hatalmát, akinek az elmúlt négy évben a világpolitikában produkált ténykedése akár még egy újabb világháború kirobbantásának eshetőségét is magában hordozta. Szerencsére a rivális országok vezetői közel sem azt figyelték mit mond, hanem hogy ki mondja.
   Mifelénk azért is vetett nagyobb hullámokat az amerikai elnökválasztás, mert a hivatalos magyar politika azt az elnökjelöltet támogatta, mégpedig feltűnő vehemenciával, aki beszédeiben, megnyilvánulásaiban, Twitter-üzeneteiben számtalan esetben bizonyította érzéketlenségét, autoriter hajlamát, veszélyességét és tudatlanságát. (Finnországot például Oroszország részének, Venezuelát pedig az USA egyik tagállamának hitte).
   A hivatalos magyar álláspont ezúttal is eltér a magyar polgárok többségének véleményétől. A választást megelőzően az egyik európai hírtelevízió számára készített reprezentatív felmérés szerint a magyaroknak csak negyede vélte úgy, hogy hazáknak jó lenne a most leköszönő elnök újraválasztása. Minden harmadik megkérdezett viszont az ellenfelét látta volna szívesebben a Fehér Házban.

FOLYTATÁS