Oldalletöltések száma: 10835038
2021. május 18. kedd 19:41,
Erik és Alexandra napja van.

Jegyzet

 Máté G. Péter

Mondta a pápa


A koronavírus-járvány első hulláma idehaza, ahogy sokfelé a nagyvilágban is társadalmi összefogást, mások iránti figyelmet, segítőkészséget hozott magával. A „maradj otthon!” időszakában sokan segítettek a rászorulókon, bevásároltak az idősek helyett, a karanténba szorult családoknak, ételt vittek az orvosoknak, ápolóknak, a kórházak dolgozóinak, támogatták az állásukat vesztetteket és úgy nagy általánosságban a többség legalábbis nem volt ellenséges másokkal. Egyfajta pátosz hatotta át bezártságunk napjait.
   Aztán jött a tavalyi nyár és visszatérni látszott minden a korábbi nyomulós, a másokat a sorban megelőző, letaposó, leszóló mindennapjainkhoz. Termesztésen nem mindenki tett így, de a törtetés mellett a megkülönböztetés számtalan formája újra táptalajra lelt. A világjárvány idei harmadik hullámánál már jóval edzettebben fogadták az emberek a korlátozó intézkedéseket és világszerte előjöttek újra a rossz gondolatok, erősödött az egyes kisebbségek, más vallásúak, vagy országbeliek lenézése, gyűlölete.
   A katolikus egyház 1914 óta tartja meg a vándorlók és menekültek napját, amely az idén szeptember 26-ára esik, de ebben az évben őszentsége üzenetét a Vatikán előre közölte. Ferenc pápa szükségét érezte, hogy megszólaljon az emberek közötti különbözőségekről, a kultúrák találkozásától színes társadalomról és a sokszínű jövőről. Ahogy írta: meg kell tanulnunk másokkal harmóniában és békében élni. Le kell bontani a falakat és hidakat kell építeni. Szólt egyik legnagyobb félelméről is, miszerint a járványt ,,lázas fogyasztói vágy és egoista önvédelem" fogja követheti. Szerinte most az a legfontosabb, hogy magunk helyett a közösségre gondoljunk és ne engedjük, hogy a válsághelyzet gyűlöletet szítson bennünk, mert a "legmagasabb árat azok fizetik meg, akik könnyűszerrel válnak másokká, ők az idegenek, migránsok, kirekesztettek, mindazok, akik a létezés peremére szorultak".
   Micsoda emberi gondolatok! Sajnálatos, hogy a mélyen konzervatív vallás legfőbb vezetőjének nagyon is modern és liberális elgondolásai a társadalmakról, a másság elfogadásáról sokak ellenérzését váltja ki. Ha a pápa kijelentéseit egyenként és felületesen nézzük, vitathatjuk is némelyek igazát, mert például a lázas fogyasztói vágyat aligha tudja az emberek többsége mérsékelni, nem is beszélve arról, hogy a fogyasztás jelenti a megélhetést is, mert ha nincs fogyasztás nincs termelés, nem kell a dolgozó munkája.  Egyet kell értenünk ugyanakkor a pápával, ha azt látjuk, hogy a vásárlás, birtoklás, fogyasztás vágyát nagyon sokan önzéssel tetézik, pedig mindezek nem mehetnének az emberi kapcsolatok, a mások iránti elkötelezettségünk, figyelmünk rovására.
   Az pedig – hogy stílszerűek legyünk – megérne egy misét, hogy ki, vagy mi rekeszthet ki bennünket a társadalomból és mitől válhatunk saját hazánkban menekültekké.

 

Szabad?

„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. A hazai helyzet ismeretében álszentnek tűnő mondat a magyar alkotmányt leváltó, 2011. április 25-én életbe lépett alaptörvényben szerepel.
   Az Egyesült Nemzetek Szervezete a Windhoek Nyilatkozat május 3-i elfogadásának napját jelölte ki a sajtószabadság világnapjának. E nyilatkozat harminc éve mondta ki az afrikai népeknek a szabad, független és sokszínű sajtóhoz való jogát.
   Az, hogy vajon létezik-e valahol is a nagyvilágban teljesen szabad sajtó, valószínűleg erősen vitatható. Az elmúlt közel fél évtizedben láthattuk például a sajtószabadság hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban azt, ahogy az előző elnök befolyásolni igyekezett a tevékenységét bíráló, őt ellenőrizni akaró média működését, hamis hírnek minősítve mindent, ami neki nem tetszett, rombolva ezzel az újságírók legfőbb értékét, a hitelességet.

FOLYTATÁS

Fürdővízzel a gyereket

Jó pár éve már, hogy a kormány meghirdette nemzeti drogellenes stratégiáját, amelyben bizonyára vannak vitatható részek, ugyanakkor nagyrészt egyet lehet érteni az abban foglaltakkal. Kár, hogy alkotói a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Mi sem áll távolabb tőlem, minthogy támogassam a tudatmódosító szerek használatát, most mégis a kannabisz hasznossága mellett emelek szót.
   Mielőtt az elszánt drogellenes harcosok felhördülnének, gyorsan tegyük tisztába a dolgot. Sok kutató és orvos szerint a kannabidiol (CBD) és a tetrahidro-kannabinol (THC) nagy hatékonysággal használható bizonyos tünetek vagy betegségek kezelésében, bár vannak kétkedők is e téren. Abban viszont mindannyian egyetértenek, hogy további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy feltérképezzék a kannabisz gyógyászati felhasználási területeit.
   Orvosi kannabiszt a gyógyászat számtalan területén használnak már ma is, például az alvási rendellenességek, vagy az idehaza is sok ezer ember életét megkeserítő Chron-betegség kezelésében. Komoly bizonyítékok támasztják alá, hogy a CBD ezeken kívül csökkentheti két epilepsziatípus súlyosságát, mérsékli az émelygést, csillapítja a fájdalmat, elviselhetővé teszi az ízületi gyulladást és alkalmazható a Parkinson-kór, a skizofrénia vagy a szklerózis multiplex kezelésében. És ez közel sem teljes felsorolása az alkalmazhatóságának.

FOLYTATÁS

Minő guminő

Nem könnyű az élet, ez nem is vitás. Itt van ez a gaz Covid-járvány, a gazdasági nehézségek sora, a home office-ban munkálkodás és az ezzel összefüggő családi összezártság. Nem csoda, ha az egy fedél alatt élő párok egymás idegeire másznak és bizonyára az elmúlt hónapok alatt szép számmal akadtak mindkét nem képviselői között, akik többször feltették maguknak a kérdést, vajon miért is mentek férjhez, vagy nősültek meg. A minap hallgattam a rádióban egy ifjú írót, aki új novelláskötetéhez kedvcsinálóként mesélt néhány, az írásaiban szereplő érdekes emberről, többek között arról az ismerőséről, aki feleség helyett két guminővel él együtt. Vagyis mindenre van megoldás.
   Először is rögzítsük a tényeket: guminőt bizonyos szexuális tevékenység rendszeres elvégzésére választ egy valamire való nagy természetű úriember. Erősen elgondolkodtat a párválasztás kérdése, mert ugyebár jelen esetben talán nem beszélhetünk a meglátni és megszeretni egy pillanat műve-féle szerelemről. Miután e téren járatlan vagyok, csak elképzelni tudom, hogy mindez hogyan alakulhat a derék úriember és szerelme tárgya között. Nem is igen mennék bele, hiszen az ember a ruha és cipővásárlási tapasztalatával tudja, a méret a lényeg és persze a külcsín meg a megbízhatóság. Ez utóbbinál nem érdemes a műnő esetleges csalfaságára gondolni, elég, ha az anyaga tartósságát tartja szem előtt a szerelemre éhes férfi.

FOLYTATÁS

Láthatatlan

Nagy hírolvasó vagyok, de valahogy teljesen elkerülte eddig a figyelmemet. Mostanáig fogalmam sem volt arról, hogy van világnapja a láthatatlan munkának is. A láthatatlan, vagy csak alig látható fizetést jól ismertem korábban is, sőt olyan, sokszor igencsak magas bérezésről is tudok, amelyet egyesek a láthatatlan és eredménytelen munkájukért vesznek fel havonta. (Igen, kedves olvasóm, elsősorban rájuk gondolok). Szóval sok tapasztalatom van e téren, de hogy még világnapot is szentelnek a láthatatlan munkának, az újdonság számomra.
   Tény, mit sem tudtam arról, hogy április első keddje a láthatatlan munka világnapja, amelyet valamikor Kanadában kezdeményeztek és Európában a Háztartásbeli Nők Európai Szövetsége (FEFAF) karolt fel. A Kanadából indult kezdeményezéshez több európai uniós tagország is csatlakozott. A világnap célja, hogy elismerje azt az értékes munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák és nagyon sok férfi, apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékkal élő családtagok gondozásában. A házimunka mellett ide tartozik a nyugdíjas nagyszülők, a családon kívüli beteg gyerekek, az idős szomszédok önkéntes felügyelete és segítése, továbbá az önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben végzett munka is.
   Ha egyszerűsíteni akarjuk a láthatatlan munka fogalmát akkor az nem más, mint minden olyan munka, amelyért nem kapunk pénzt.

FOLYTATÁS

Kódolva vagy nevelve?

Napjaink legnagyobb kérdése: hogyan maradhatunk egészségesek. Mindez nem csak a koronavírus-járvány miatt izgalmas, korábban is fontos volt az egyén egészsége, már persze annak, aki nem égette két végén élete gyertyáját, nem alkoholizált, füstölt éjjel-nappal, nem hízott el, éjszakánként jól kipihente magát és ha ülő foglalkozást folytatott, ennek ellensúlyozására szabadidejében sportolt. Na igen, mondhatnák sokan, az ilyen ember inkább aszkéta lehetett még a nagy világjárvány előtt is, mintsem a magyar valóság egy átlagos szereplője. Mert bizony a többség nem így él, hajszolja magát, hogy egyről a kettőre jusson, és ha megfárad, könnyen nyúl a mindennapok terhe ellen lazításként italhoz, vagy éppen hatalmas evészetekben találja meg örömét.
   A helyes életvitel példa és neveltetés kérdése, ezért az sem mindegy, hogy az ember a világ melyik szegletébe és milyen anyagi, kulturális körülmények között élő családba született. A statisztikák szerint például egy nyugat-európai ország polgára sokkal hosszabb életre számíthat, mint egy kelet-európai. De vajon ez csak genetika kérdése vagy a jobb módú családok gyerekei netán azért egészségesebbek, mert jobban táplálkoznak, megfelelőbb a higiéniájuk és szükség esetén az orvosi ellátásuk?

FOLYTATÁS

Mindennapi hiszékenységünk

Ritkán szólok hozzá bejegyzésekhez a közösségi portálokon, még akkor sem, ha tudom, egyértelmű tévedés, amit ott olvasok. A segítőszándékú helyesbítés feleslegesebb szélmalomharc lenne részemről, mint volt egykor a búsképű Don Quijote lovag ilyen irányú csetepatéja a szélmalmokkal, mert egyáltalán nem vagyunk felvértezve a hazug hírek ellen.
   A magyarok különösen kitettek az álhíreknek, nehezebben tudják értelmezni a sajtóban megjelent információkat, ennek oka pedig a gyenge sajtószabadság és a viszonylag gyenge oktatás. Mindez a szófiai European Policies Initiative of the Open Society Institute által összeállított 2021-es médiaműveltségi indexből derül ki. A vizsgálat 35 országra terjedt ki, közöttük hazánk e téren a rangsorban a 25. helyre került.
   A médiaműveltségi index megmutatja, hogy az emberek mennyire kitettek az álhírek jelentette kockázatoknak. A felmérésben nagy súllyal veszik figyelembe azt, hogy az egyes országokban mennyire szabad a sajtó, és hogy a PISA-felméréseken, elsősorban a szövegértési feladatokban hogyan teljesítenek a diákok. De mérik azt is, hogy az emberek mennyire férnek hozzá az online információkhoz és hogy mekkora a társadalomban az egymásba vetett bizalom.

FOLYTATÁS

Bizonyítvány

Aki idehaza az állami média híreit figyeli, vagy a legkedveltebb közösségi portál hangadóinak kommentjeit olvasgatja, láthatja, hogy a magyar nép nagy általánosságban elégedett a kormány válságkezelésével. Kivéve persze többek között a nem kormánybarát választókat, a COVID-intézkedések okán elmaradó műtétek, kezelések miatt súlyos állapotba kerülőket, az egészségügyben dolgozók jelentős részét, a gazdasági bajaikkal magukra hagyottakat és az elégedetlenek még jó néhány csoportját.
   A járványhelyzet első éve után pesszimistán látják a jövőt a magyarok, a kormány intézkedéseivel pedig többségében elégedetlenek – derült ki az Euronews megbízásából készült felmérésből. A végeredmény szerint a válaszadók csaknem 70 százaléka szerint rossz irányba halad az ország. A megkérdezetteknek csak 11%-a mondta, hogy elégedett azzal, ahogy Magyarország egyszemélyi vezetője kezeli a koronavírus okozta válságot, 60%-uk viszont elégedetlen, többségében nagyon elégedetlen. Sovány vigasz lehet a miniszterelnök számára, hogy a magyarok az Európai Unió válságkezelésével sem elégedettek.

FOLYTATÁS

Kisautók alkonya

A legenda szerint egy újságíró egyszer megkérdezte Henry Fordot, az autók tömeggyártásának megálmodóját, gyárost, feltalálót, hogy szerinte melyik a legjobb autó, mire ő csak annyit mondott: „a legjobb autó az új autó”.
   Az új autó vásárlása egy átlagos középosztálybeli családnak hatalmas döntés és beruházás, amelyhez vagy évekig tartó takarékoskodásra, vagy tetemes bankhitelre van szükség. Éppen ezért nagyon sokan csak a kisebb járművek, az olcsóbb kisautók megvásárlását engedhetik meg maguknak. Mostanában sokaknak tűnhet furcsának, hogy a reklámokban az elektromos kisautók mellett többnyire csak felső-vagy középkategóriás csodajárgányokat láthatnak. A gyárak ugyanis egy, az unió által a levegőminőség további romlásának elkerülése érdekében elfogadott szabályozása miatt sorban hagynak fel a kis benzines és dízel autók gyártásával, helyettük az elektromos autóikat kínálják.
   A szabályozás értelmében 2020-tól az EU-ban forgalomba hozandó új személyautók szén-dioxid-kibocsátása nem haladhatja meg a 95 gramm/kilométeres értéket. Ez persze a nem szakértő autóvásárlónak mit sem jelent, de ha úgy nézzük, hogy ez a kibocsátási szint nagyjából 100 kilométerenként 4,1 liter benzin vagy 3,6 liter dízel üzemanyag-fogyasztásnak felel meg, már érthető a mérték. Hogy ezt elérjék a gyárak, olyan fejlesztéseket és technológiai megoldásokat kell(ene) alkalmazniuk, amelyek már nem érik meg nekik.

FOLYTATÁS

Évforduló

Általában szeretjük a jubileumokat, évfordulókat, születésnapokat, amikor jó megállni, ünnepelni, visszatekinteni, megemlékezni, rosszabb esetben tanulni a múltból és nem felejteni. A mostani évfordulónak, a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet 2020. március 11-én történt kihirdetésének első évfordulója minden volt, csak nem örömteli.
   Ezt a veszélyhelyzeti intézkedést azóta újabbak követték. Az elsőt még némi pátosszal, erkélyen közös énekléssel, egészségügyi dolgozókat tapssal köszöntéssel, nekik ajándékba vitt finom ételekkel, együttesek lakásfogságot enyhítő önkéntes szabadtéri koncertjeivel és ki tudja még hányféle módon éltük meg, míg a következőkkel ránk parancsolt korlátozásokat már sokkal türelmetlenebbül vettük tudomásul.
   Most a járvány újabb, harmadik hulláma közben már látjuk, hogy az első hullám csak ízelítő volt a mind újabb mutációival rendkívül intelligensen viselkedő vírus okozta bajokból, hiszen jelenleg éppen minden eddigi hazai csúcsot megdönt a járványban megbetegedettek, kórházban ápoltak, lélegeztetőgépre szorultak, elhunytak száma.

FOLYTATÁS