Oldalletöltések száma: 10821105
2021. április 15. csütörtök 13:16,
Anasztázia és Tas napja van.

#egyutt

Mostanában mindenhonnan az folyik, hogy fogjunk össze, együtt megoldjuk, együtt könnyebb, együtt menni fog, együtt erősebbek vagyunk. Az ilyen szövegek elé hastag, vagyis # jel jár, egybeírják és ékezet nélkül. Ugye ismerős?
   Aki aztán egy ilyen hastag-re rákattint, valamelyik közösségi portálon találja magát, ahol mindenki tele van jó szándékkal, mert ugyebár együtt még a koronavírus-járványt is leküzdjük. Jól is van ez így, hiszen mikor tartson össze egy nemzet, ha nem egy ilyen hatalmas bajban.
   Persze azért mi már meglehetősen edzettek vagyunk az ilyen „fogjunk össze” dolgokkal kapcsolatban, itt van mindjárt a NER-nek, vagyis Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett valami, ami éppen csak egy dologra nem alkalmas, mégpedig az együttműködésre. Senki sem veszi komolyon azokon kívül, akik ennek az együttműködési rendszernek nyertesei, azokról meg mindenki tudja, hogy kicsodák. Hát nem a többség.
   Mégis most tényleg érződött egyfajta együttérzés, összefogás az emberek között, legalábbis csíra szinten. De az ember örüljön ennek is egy ilyen végsőkig megosztott társadalmú, államilag mindenkit mindenki ellen uszított országban. Aztán a pillanatnyi nyugalomban, már amennyire itt valaha is nyugalom lenne a közéletben, egyszer csak megszólalt egy, a baloldalról szélsőjobbra sodródott, humortalan, de annál inkább gyűlölködő, nagy hatalmú ember és olyanokat mondott, amelyek miatt a jó érzésű polgárok máris billentyűzni kezdték telefonjukba a mentők számát, mert itt bizony komoly orvosi segítségre van szükség.
   Az illető úr (?) tévéinterjújában nem állított ugyanis kevesebbet, minthogy „szánalommal tekint ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-essel kezdődik…” Bár az említett úr (?) csak néhány képviselőnőt kívánt megbántani, nagy igyekezetében sikerült neki a magyar társadalom több mint felét, legkevesebb ötmillió lányt, asszonyt lenéznie. De ezzel nem fejezte be verbális ámokfutását, egy nappal az emeletes kijelentése után gyorsan nekiment az ellenzéknek is azzal, hogy egy blokkban, válogatás nélkül tagadta ki őket a nemzet egészéből. Ezzel, ha szerényen számolunk is azokkal, akik nem e finom úriember (?) (állam)pártjára szavaztak, legalább újabb közel ötmillió embernek mutatott utat kifelé a magyar nemzetből.
   Legyinthetnénk szólván a szép magyar közmondással, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, ha mindez egy italméréssel foglalkozó műintézményben hangzott volna el alkoholos befolyásoltságú baráti körben. De nem ott történt. Az illető úriember (?) ugyanis a legtiszteletreméltóbb magyar házban tölti be az ország harmadik legmagasabb közjogi méltóságának szerepkörét, ott ura életnek és – némi túlzással – halálnak.
   #egyuttkonnyebb, #egyuttmegoldjuk, #egyuttmennifog, #egyutterosebbekvagyunk.
   Megszólalásig.