Oldalletöltések száma: 10844295
2021. június 19. szombat 11:05,
Gyárfás napja van.

Szabad?

   Látjuk, tapasztaljuk, hogy világszerte az autokrata vezetők egyik legfőbb tevékenysége megakadályozni, hogy azt tegye a sajtó, amely alapvető feladata. Ellenőrizni a hatalmat, közzé tenni az igazságtalanságok, a visszásságok, jogtalanságok, a demokrácia csorbításának, a közpénzek magánzsebekbe vándorlásának hírét. A szabad sajtó megrendszabályozására irányuló kísérletek és tettek sorát figyelhetjük meg napjainkban Európában is, elég, ha csak a sokfelé mintaként szolgáló magyar mellett a lengyel és szlovén példát említjük. Nincs sajtószabadság Oroszországban, Kínában, Törökországban és sok más, a magyar vezetéssel mind erősebb kapcsolatot ápoló keleti államban sem. Sajnálatos módon sokfelé életükkel is fizetnek az újságírók azért, mert teszik a dolgukat.
   Feltehetjük a kérdést, hogy lehet-e egyáltalán szabad a sajtó, lehet-e független? Bizonyára lesznek, akik vitatkoznak velem, de úgy gondolom, hogy teljes sajtószabadság nem létezik. Mert ha másnak nem, a lap, rádió, tévé vagy internetes portál pénzelőjének lehetnek politikai, gazdasági elvárásai, amelynek meg kell felelni. És ha valaki egyszemélyes online újságot működtet, amelyre mind több a példa, akkor is meg fogja gondolni egyik, vagy másik hozzá eljutott információ közlését, mert pusztán önvédelem okán is működik a szűrő, az öncenzúra.
   Ma a közösségi portáloknak köszönhetően bárki lehet „újságíró”, közölhet hírt, információt, vagyis ilyen értelemben van sajtószabadság, vagy inkább közlésszabadság. De látjuk a pénzügyileg kordában tartott, kivásárolt, vagy éppen megszüntetett nagy olvasottságú, hallgatottságú, nézettségű médiumok sorsát, a munkájukat féltő és emiatt a helyzetbe beletörődő újságírókat, akiknek nem sok választásuk van, ha abból akarnak megélni, amihez értenek.
   Hivatásuk gyakorlásában ők aligha szabadok és függetlenek.