Oldalletöltések száma: 10881237
2022. január 22. szombat 22:07,
Vince és Artúr napja van.

Üres szó

Tudom persze, hogy vannak esetek, amikor még a kőszívű emberek is ideig-óráig jobbá válnak. Volt például a délkelet-ázsiai cunami, amikor egy szeretetszolgálat kezdeményezésére magyar emberek sokasága nyúlt a zsebébe, ahogy az emberéleteket követelő, tragédiák sorát előidéző ajkai vörösiszap katasztrófa nyomán is megmozdult az ország, vagy amikor a covid-járvány első hullámában ismeretlenek is segítettek egymásnak. De ezek az egyszeri alkalmak elmúlnak, a hétköznapokban meg kíméletlen, egymást kilökő, letaposó viadal zajlik. Ki a gyorsabb, ügyesebb, erősebb, ki áll előrébb a sorban, kinek jut jobb munkahely, ebből-abból több és olcsóbb, ha kell természetesen mások kárára.
   A karácsonyt mind kevesebben tekintik vallási ünnepnek és mind többen a szeretet ünnepének. Mégis e jeles és valóban meghitt ünnep alkalmából szinte garantált a családi veszekedés, felmérések szerint még azokban a családokban is, amelyekben máskor aligha. Kiváltó oka a felfokozott várakozás, idegesség, stressz, az ajándékokért rohangálás, sorbaállás a zsúfolt boltokban. Aztán közvetlenül az ünnep előtti órákban ott a karácsonyfa-állítás, a sütés-főzés, takarítás terhe, mindannyi az összeveszés melegágya, szóval valami mindig van, ami biztosan nem mondatja ki velünk, hogy szeretlek.
   De vajon kell-e, lehet-e mindig mindenkit szeretni, vagy legalábbis felebaráti módon másokkal, akár idegenekkel szemben is folyvást önzetlennek, jóindulatúnak lenni? Aligha. Valószínűleg úgy vagyunk ezzel, mint az amerikai filmek szereplői.
   Mondani könnyű.